A pszichológiában a személyiségtipológiának nagy múltja van. Két és félezer évvel ezelőtt jött létre a temperamentum-tan, amely Hippokratész nevéhez fűződik. Ő négy alapvető, a testfolyadékokkal kapcsolatban álló személyiségtípusról írt: a túl sok fekete epe melankolikus (sötét, komor), a túl sok sárga epe kolerikus (forró, heves), a vér szangvinikus (vérmes, eleven), végül a nyálka flegmatikus (nyugodt, közönyös) típust eredményez. Ma már tudjuk, hogy a testfolyadékoknak nincs közük a személyiséghez, a temperamentum-tan azonban ma is érvényes és jól használható. A XX. századon szinte divatként vonul végig a személyiségtípusok kutatása: Kretschmer a háromféle testalkatnak (piknikus, atlétikus, leptosom) a ciklotim, viszkózus, illetve a skizotim temperamentumokat feleltetette meg. Jung a kifelé forduló (extrovertált), illetve a befelé forduló (introvertált) emberek viselkedését vizsgálva nyolc típust különböztetett meg – hogy csak a legismertebbeket említsük.
Jean Shinoda Bolen amerikai pszichológusnő Jung őstípusaiból (archetípusok) kiindulva – a görög-római mitológiához visszanyúlva – alakította ki hét női és nyolc férfi alaptípusát. A bennünk élő istenek és istennők lényegében alapvető irányultságainkat, motivációinkat, érdeklődésünket jelenítik meg.
Az Enneagram is egy személyiségtipológia, amely 9 személyiségtípust karakterizál: az embereket hajlamaik és bizonyos rögzült viselkedési mintáik alapján 9 csoportba sorolja. Sikerének titka, hogy amíg a legtöbb személyiségtipológia csak leírja, jellemzi a különböző típusokat, addig ez segítséget is nyújt, irányt mutat a kívánt változás irányába.
A különböző személyiségtipológiák a személyiség különböző aspektusait vizsgálják, tehát nem kizárják, hanem kiegészítik egymást. Nagy segítséget nyújthatnak mind az önismeret, mind mások megismerése terén.
forrás: https://www.valloagnes.hu