Törpemalacokat és kutyákat vizsgáltak az ELTE kutatói

A kutyák reakciói azt jelezték, hogy érzelmi állapotukat az általuk hallott vokalizációk érzelmi tartalmához igazították, ami alátámasztja az érzelmi áttétel/bevonódás koncepcióját.

Ezzel szemben a törpemalacok több stresszes viselkedést mutattak, amikor a semlegesebb, de szokatlan dúdolásnak voltak kitéve.

Ez arról árulkodik, hogy a háziasítása során a kutyáknak az embertől való függésre való speciális szelekciójában döntő szerepet játszhat az emberi hangok által kiváltott érzelmi bevonódás elősegítése.

{wZM-SgnFiqY}

Az állatok, beleértve az embereket is, különböző csatornákon, például hangadással fejezik ki érzelmeiket. Az érzelmi hangok a feltételezések szerint az evolúció során jól konzerválódott akusztikai struktúrával rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy az egyed érzelmi állapotára vonatkozó információk kódolása nagyon hasonló a fajok között.

Nemcsak az egyazon faj példányai, hanem különböző fajok tagjai is hasonlóan tudják feldolgozni ezeket a hangokat.

Az érzelmi hangok hallása emellett érzelmi átvitelnek nevezett folyamathoz vezethet, amelynek során a hangadó és a fogadó között automatikus érzelmi egymásra hangolódás jön létre.

„Kíváncsiak voltunk, hogy a kutyák és az emberek között megfigyelt érzelmi átvitel a fajok között az érzelmi hangadás akusztikailag jól konzervált struktúrájával függ-e össze, vagy pedig a kutyáknak az együttműködésre és az embertől való függésre való sajátos szelekciója segítette elő” – mondta Lehoczki Fanni, az ELTE Etológia Tanszék Neuroetológiai Kuatatócsoport munkatársa és a tanulmány társszerzője.

A kutatók azonos körülmények között nevelt családi kutyák és családi törpemalacok emberi hangadásokra adott reakcióit elemezték. A kutatók a tesztek során az állatokat egy nagy intenzitású, negatív, jól konzervált akusztikai struktúrájú hangnak, a sírásnak, és egy alacsony intenzitású, enyhén pozitív, szintén szokatlan emberi hangnak, a dúdolásnak tették ki.

„Az adatok gyűjtéséhez úgynevezett »citizen science« megközelítést alkalmaztunk. Az állatokat távolról, otthonukban tesztelték a gazdáik, ami megkönnyítette, hogy a világ különböző pontjairól több alany is bekapcsolódjon a vizsgálatba” – nyilatkozta Paula Pérez Fraga társszerző, az ELTE Etológia Tanszék Neuroetológiai Kutatócsoport munkatársa.

Az eredmények alapján a kutyák érzelmi állapotukat az általuk hallott emberi hangadáshoz igazították, például nagyfokú izgalomra utaló viselkedést mutattak, és több hangadással válaszoltak a sírásra, mint a dúdolásra.

A családi törpemalacok azonban a semlegesebb dúdolás hallatán erősen izgatottabb és negatívabb érzelmi állapotba kerültek.

„Eredményeink arra utalnak, hogy bizonyos emberi hangok érzelmi tartalmának dekódolása, különösen azoké, amelyeknek nincs konzervatív akusztikai struktúrájuk, és amelyeket esetleg kevésbé jelentősek az állatok számára, mint például a dúdolás, kihívást jelenthet néhány háziállatfaj számára. Bár nem zárhatjuk ki, hogy a törpemalacok is érzelmi átvitelt tapasztaltak az emberi sírás hallatán, reakciójuk egyik magyarázata az lehet, hogy a dúdolás nagyon szokatlan, és a meglepő hangok jobban stresszelik a malacokat, mint az emberi vészjelzések” – mondta Pérez Fraga.

Az egyértelmű, hogy a kutyák a jelek szerint különösen fogékonyak a különböző töltetű emberi érzelmekre, még a szokatlanabbakra is.

„Az eredmények alapján a háziállatoknak az emberrel történő együttműködés kialakulásához kulcsfontosságú az emberi hangok által hordozott érzelmek értése, dekódolása. A felvetés megerősítéséhez azonban további, fiziológiai méréseket is magában foglaló kutatásokra van szükség” – tette hozzá Pérez Fraga.

Borítókép: Envato Elements