A legtöbben úgy hiszik, azért legel a kutyus, mert hasfájása van és ezzel gyógyítja és hánytatja magát. Úgy tűnik azonban, ez a közhiedelem nem állja meg a helyét.
Egy ellenőrzött körülmények közt végzett kísérletben, egészséges, féregmentes kutyák esetében arra jutottak, hogy nem volt összefüggés a hányás és a legelés közt, csak igen ritkán hánytak a fűevést követően, s csak akkor, ha előtte egyébként már belakmároztak kutyaeledelből.
Ha egy eb normál étrenden él, akkor sokkal kevésbé fog füvet enni abban az esetben, ha gyomorpanaszai vannak. Ezt is kísérletekben ellenőrizték, a kutyák egy része enyhe hashajtó hatású étrendet kapott, másik része normált, és a normál étrenden élők sokkal többször legeltek, mint az ideiglenes emésztési gonddal élők. Ráadásul a megfigyelt 374 fűevési esetre csak kettő hányás jutott ebben a kísérletben.
Egyetlen fix összefüggést sikerült találni: azok a kutyák, akik még nem kapták meg a napi eleségüket, azok inkább hajlamosak voltak a fűevésre, s minél éhesebbek voltak, annál inkább legeltek.
Könnyen lehet, hogy egyszerűen csak szeretik a füvet, annak állagát, ízét, és a gazdik talán azt is észrevehetik, hogy szívesebben eszik a zsenge, tavaszi füvet a kutyusaik.
Érdemes azonban odafigyelni arra, hogy a kutyánk ne egyen vegyszerezett füvet (egy okkal több arra, hogy ne vegyszerezzünk a kertben!), vagy olyat, amit frissen műtrágyáztak.
(Egy kutatás összefüggést talált a kutyák hólyagrákja és a füveken használt bizonyos gyomirtók közt – bár oksági kapcsolatot nem igazoltak, csak statisztikai összefüggést, az óvatosság nem árt.)
Számos növény (nem fűféle) van, ami önmagában veszélyes, mérgező a kutyákra nézve, például a leander vagy a kontyvirágfélék, ezekhez ne engedjük hozzáférni őket.
Borítókép: unsplash.com