Testképzavar, evészavar

A téma kapcsán az evészavar terápiájában jártas kollégámmal, Gyányi Andrea klinikai szakpszichológussal beszélgettem, aki a Belvárosi Evészavar Műhely munkatársa, és akivel szakmai kapcsolat fűz össze tinédzserek étlezési zavarainak kezelése okán.

A munkám során számos olyan fiatallal találkozom, akik azért kérnek segítséget, mert szoronganak, önértékelési problémákkal küzdenek.

A kamaszkor önmagában is egy nagyon szenzitív periódus, amikor számos testi, szellemi és lelki változás történik. Ilyenkor nem ritka az, hogy a fejlődési – ún. normatív – krízis megterhelődik, így könnyen kialakulhat a testképpel és étkezéssel kapcsolatos nehézség.

A kialakulás tekintetében számos tényezőt érdemes végigvenni. Az egyik fontos hatás, hogy az interneten fellelhető példák és trendek, melyek az egészséges életmódot sugallják, gyakran túlkapásokkal vannak tele.

A fiatalok nagyon hamar azonosulnak olyan példaképekkel, akik hatására koplalni kezdenek, nem reális testképet próbálnak elérni.

A másik fontos tényező a család működése. Azok a családok ugyanis, ahol evészavar alakul ki, jellemzően sajátos kapcsolati és kommunikációs stílussal rendelkeznek.

Kifelé zártak, belül pedig több elakadás jellemző: gátolt az érzelmek szabad kifejezése, a családi szerepek és határok összemosódottak. A fiatal gyakran a családi feszültség megjelenítője, ún. tünethordozója.

Nem ritka a szülőkkel való azonosulás vagy a családról való leválás nehézsége, sokszor az önállósodás problémája jelenik meg. A szülők leggyakrabban túlkontrollálók, maguk is valamilyen pszichés problémával küzdenek (leggyakrabban erőteljes szorongással).

A testkép- és evészavar kapcsán érintett fiatalok szociális kapcsolatai sem stabilak, a kortárs közösségben gyakran marginális szerepet foglalnak el. Nem ritka, hogy valamilyen iskolai bántalmazás, bullying vagy trauma áldozatai.

A túlzó szorgalmasság, az erős teljesítményszorongás, az alacsony önértékelés,a visszahúzódó viselkedés mindenképpen jelzésértékű.

„A legfiatalabb páciens a praxisomban 12 éves volt, ami nagyon fiatalnak számít. Akiknél nagyon fiatalon indul be az étkezési zavar, sokszor túlságosan szülőiesítve vannak (parentifikáció jelensége), a szülők gyakran valamilyen terhet helyeznek a gyermekre, például a testvérre való felügyeletet.

Általában 14-16 év közt jelentkeznek be a legtöbben anorexiával, míg bulímiával inkább a 16-18 éves korosztály. Jelenleg rengeteg a huszon- és harmincéves beteg is” – mondja Andrea.

„Nemzetközi ajánlás evészavar esetén a családterápia – leszámítva néhány speciális helyzetet. Ha fiatalról van szó, ez a terápiás forma a legeredményesebb.

Lehet látni ugyanis, hogy sokszor a gyermek már jól kezelné az érzelmeket és a stresszt, a család mégsem engedi őt például a leválásban, vagy nem tartják a határokat, amit a későbbiekben a fiatal ugyanúgy át tud vinni a kapcsolataiba, így maga az evészavar sem oldódik meg igazán.

A családterápiát kiegészítendő működhet az egyéni terápia is, ha a két szakember hasonló elveket vall, és megfelelő módon egyeztetik a terápiás célokat. Az érzelemkezelés, kényszerek, testtel való elégedetlenség maradványtüneteinek kezelésében segít az egyéni terápia” – magyarázza Andrea.

„A családi határokra vonatkozóan egy olyan család esete jut eszembe, ahol a fiatalnak mindig nyitva kellett hagynia a szobája ajtaját, az étkezőn és a konyhán nem volt ajtó” – osztja meg Andrea egyik fontos élményét a családi szerepek és határok összemosottságára vonatkozóan.

„Nehezítő tényező lehet, ha a szülők nem együttműködők a családterápiában, vagy ha együttműködők, de túlságosan szorongók, túlvédők a gyermekekkel szemben.

Ugyancsak nehéz, ha a szülők nem tudnak elég elfogadók lenni a gyermek viselkedésével, azt félreértelmezik, úgy hiszik, hogy a gyermek nem szereti őket, ha például szüksége van arra, hogy bezárkózzon, vagy a barátaival legyen, és minderre érzelmi büntetést kap.

A szülőnek érettebben kell kezelnie a helyzeteket. Nagy segítség, ha a szülők konzekvensek és valódi partnerek a folyamat során, nem azt várják el, hogy a szakember mondja meg a teendőket – magyarázza a családterápiás folyamatokat Andrea.

Az alkalmazott módszerek függenek a betegség típusától. Anorexia esetén fiataloknál a családterápia, bulímiánál családterápiás intervenciók mellett az egyéni terápia indikációja erős (az érzelmek felismerése és kezelése, stresszcsökkentő technikák elsajátítása), illetve a csoportterápia is hasznos lehet.

Kiemelt kép: stock.adobe.com