Teregessük ki a kártyákat

Megkérdeztem édesapámat, hogyan teregettek régen, használtak-e ruhacsipeszt a tanyán, ahol felnőtt – mobiltelefonon értekezett a mindentudó unokatestvérével, aki valóságos néprajzi gyűjteményt rendezett be a régi istállójában: Karcag környékén a szárítókötelet duplán feszítették ki, és a két kötél közé teregettek – milyen egyszerű módszer a szél ellen!

Eléggé hihetetlen, hogy nem létezett örök időktől fogva a ruhacsipesz! Állítólag a shakerek találták fel az 1700-as évek vége felé. Ez a maroknyi tagból álló, ám óriási kulturális örökséget maga után hagyó vallási szekta, amely egyenjogúságot hirdetett a nemek között; puritán életvitelüket tükröző, egyszerű, funkcionális bútoraival máig ható stílust teremtett; és melynek névtelen feltalálói olyan, mindennapi életünket segítő tárgyakat hoztak létre, mint a sodrófa, cirokseprű, almamagozó és -hámozó, körfűrész, melyeket szinte változatlan formában használunk mind a mai napig.

Az első ruhacsipeszek egy behasított fapecekre emlékeztettek, egyes változatukat dróttal tekerték körbe, hogy ne hasadjon tovább – vándorcigányok készítették és árulták szerte Európában. Ezeket manapság már leginkább csak kézműves kellékeket árusító boltokban lehet beszerezni, hiszen a jóval praktikusabb, rugós fa- és műanyag csipeszek feltalálásuk és tömegtermékké válásuk után hamar lesöpörték őket a színről. A műanyag- és a facsipesz hívei között máig folyik a küzdelem, és szerencsére ebben az esetben nem sikerült kiszorítani a természetes anyagból készültet, árban még mindig versenyképes, és mindkét fajtából (sőt, bambuszból is) találni a polcokon.

A ruhacsipesz univerzális használati tárgy, jó ha kéznél van, és nem csak teregetéskor. Használhatjuk számlák egybetartására, zacskók szájának összefogására, fotók, üzenetek, névjegykártyák felcsíptetésére, akasztó nélküli törölközők, konyharuhák fellógatására, ragasztáskor a felületek összeszorítására, batikoláskor különleges minta elérésére...

Batikolás közben a felhasznált csipesz is szép színesre festődik, érdemes tovább díszíteni őket.

A legjobban egy zöldre batikolt csipesz a krokodilra emlékeztet, egy kis kiégethető vagy levegőn száradó gyurma segítségével könnyen megadhatjuk neki a végső krokodilformát.

A csipeszről óvatosan szedjük le a rugót, fessük pirosra a száj belsejét, és rajzoljunk hegyes fogakat bele.

A gyurmából gyúrjunk két nagy szemet, két húsos orrlyukat és néhány kiálló pikkelyt a gerinc vonalára. A szájába varázsolhatunk még egy kis madárkát is, annak bizonyítékául, hogy nem bánt: az élő „modell” is jól tűri, hogy madarak tisztogassák félelmetes fogait, míg ő lustán sütkérezik a verőfényben.

A festék száradása után tegyük vissza a rugót a krokodilra, és ragasszuk rá a gyurma testrészeket, végül pedig a „szájába” ültessük be a fogtisztogató krokodilmadárkát.

A fa ruhacsipeszt nemcsak batikolással színezhetjük: befesthetjük akrilfestékkel, rajzolhatunk rá mintát lakkfilccel, ragaszthatunk kétoldalas ragasztóval színes textildarabkát, szalagot, csipkét, és természetesen romantikussá tehetjük dekupázs-technikával is. Ragaszthatunk rá gyöngyöket, gombokat, terméseket, apró csigákat, kagylókat is...

És ha sikerült a díszítés, bevethetjük alkotásunkat lakberendezési kiegészítőként.

Gyorsan pótolhatjuk a kéztörlő akasztóját, csak egy darab vékony szalagot fűzzünk át a csipesz rugóján, és akasszuk fel.

Ragasztópisztollyal erősíthetünk a hátára lapos rajzszöget vagy mágnest, és máris kész a fotótartó vagy a mindenes üzenőfal.

Ha több fotót szeretnénk elhelyezni a falon kevés lyukat ütve, fűzzünk fel néhány ruhacsipeszt a rugójukon keresztül egy drótra, és szögezzük fel a kifeszített drót két végét a falra.

Képek, névjegykártyák és más fontos cetlik vízszintes tárolását megoldhatjuk, ha egy vagy két ruhacsipesz-lábat csíptetünk rájuk.

És egy vagy két, általunk díszített ruhacsipesz segítségével szépséges ajándékkísérővel is meglephetjük barátainkat!

De a közönséges ruhacsipesz jól jön a zöldben is, és nem csak teregetéskor. Növénykarót készíthetünk a segítségükkel magasba szökkenő kedvenceinknek, cserépben, kertben egyaránt.

Egy vékony hurkapálcán bújtassuk át a feldíszített ruhacsipeszt, és óvatosan fogjuk a csipesz két mélyedése közé a vékony növényi szárat. És mi legyen a díszítés? A legmeghökkentőbb hatást sötétben is világító „szentjánosbogarak” felragasztásával érhetjük el. Használjunk sötétben világító kiégethető gyurmát, vagy fessük be ilyen festékkel a levegőn száradó gyurmából készült művünket.

A szentjánosbogarat apró tündérkéknek képzelnénk, de valójában elég csúnyácska rovarok, inkább hasonlítanak lárvára mint tündérre. Egyedfejlődésük összes állomásán képesek világítani. Ne tartson minket vissza a valóság, olyan szép szentjánosbogarakat készítsünk, amilyennek elképzeltük őket. Nyári estéken pompásan fognak világítani a növényeink között!