Mit jelent maga a szó, hogy tanulásmódszertan?
A tanulásmódszertan összetett fogalmi tartalommal bíró kifejezés. Az e témában írt gyűjtemények a tanulási módszerek széles tárházát mutatják be, és a pedagógusok szakmai munkájának támogatására készültek. Ezek célja, hogy a diákokat segíteni tudják a szakórákon az eredményes tanulási folyamatok megvalósulása érdekében.
2014-től foglalkozom tehetségfejlesztő tanárként ezzel a területtel, és úgy láttam, ennél sokkal több, bővített fejlesztési tervre van szüksége a tanulóknak, főként az utóbbi évek helyzetére tekintettel, így a tanulásmódszertan helyett tanulási önismeretet szoktam emlegetni. A két szó együttesen már nem, vagy nem csak a gyermekkel foglalkozó felnőtt feladatát, hanem kettejük közös munkáját jelenti. Ez így már nem csak egy új tananyag, hiszen ezzel segítjük őket abban, hogy jól tudjanak majd választani a már ismert módszerek közül, így formálva pozitív irányba a tanuláshoz való viszonyukat. A jó tanulási szokások felépítéséhez nemcsak annyit teszünk, hogy megvillantjuk a lehetőségét annak, hogy akár ő is hatékony lehetne, hanem támogatjuk abban, hogy játékosan, stresszmentesen meg is tudja valósítani azokat. A tanulási önismeret tehát jóval több, mert a gyermek teljes személyisége épül általa, tanulási stratégia alakul ki a maga által választott módszerekből, így az elméleti lehetőségek szinte „életre kelnek” a közös munkában.
Miben segíthet ez a gyerekeknek, illetve hány éves kortól lehet erre szükség?
Ha a tanulási önismeret útján indulunk el, akkor lépésenként haladva megismeri a gyerek önmagát, saját tanulási szokásait, képességeit, erősségeit és fejlesztendő területeit. Képes lesz megtervezni a tanulással töltött idejét, napirendjét, órarendjét. Kialakul a tanuláshoz szükséges optimális körülmények megteremtésének igénye, megismeri a tudásbővítés megfelelő eszközeit, és ezután önmaga tudja kiválasztani a megismert módszerek közül a számára a legmegfelelőbbet. Egy jól felépített tanulási stratégia, a számára megfelelő megoldási módok alkalmazásának természetes hozadéka lesz a tanulmányi eredmények javulása, a tanuláshoz való viszony megváltozása.
Mennyire van szükség arra, hogy megtanítsuk tanulni a gyerekeket?
Minden gyereknek jót tesz, ha megtanítjuk tanulni, de felnőttek is felkeresnek egyetemi, főiskolai vizsgáik előtt egy-két jó módszerért.
Gyakorta halljuk, hogy a tehetséges és a lassabban haladó gyereknek van szüksége több figyelemre, de azt gondolom, minden gyerek megérdemli az esélyt arra, hogy tudatosan, jól szervezhesse az örömteli tanulást a saját életében. Azt tapasztalom, hogy leggyakrabban az alsóból felsőbe, illetve az általános iskolából a középiskolába kerülve akadnak el a gyerekek. Ennek fényében a legfontosabb „tantárgy” számomra a tanulási önismeret minden korosztálynál. Iskolakezdéskor ezzel kezdeném az oktatást, hogy a gyermek lépésről lépésre építhesse fel a tanulási szokásait. Ez a nyitott, önmagát megújító felnőttkor záloga is egyben.
Manapság gyakran hallani arról, hogy sok gyermek tanulási nehézséggel küzd. Valóban egyre többen vannak, vagy egyszerűen ma már nagyobb figyelmet kap ez a terület?
Mindkét megállapítás igaz. A mi gyerekkorunkban a tanulási szokások egészen máshogyan épültek, mert ott kiválasztották nekünk, hogy melyik módszerrel tanítanak minket és hogyan tanuljuk meg a tananyagot. Ennek az elvárásnak minden diák meg akart felelni. A pedagógus tartotta az órát, a gyerek próbálta követni, mert ez a teljes „felnőttvilág” elvárásrendszere volt. Ez az egyszerűsített koncepció a tanításra, a tankönyvekre, az intézmények módszertanára, a tantervre is kiterjedt. Nem volt ennyire ingergazdag a környezet, mint manapság a digitális tér terjedésével, így könnyebb, egyszerűbb volt szűrni.
Napjainkban mindez teljesen más. A tananyag minősége, mennyisége, a tankönyvek, a pedagógusok módszerei és az intézmények is különbözőek. A leckék mennyisége nőtt, és mivel a gyerek nem tud „szűrni”, a rá zúduló adathalmazból nem tudja kiemelni a számára fontosat. De az elvárás, hogy képes legyen dönteni, választani, mégis jelen van. Ez a bizonytalanság emeli a napi stresszt az iskolán belül és kívül, éppen ezért a tehetséggondozás, differenciálás, egyéni fejlesztés kulcsszerepet kap. Mindez gyakran generációk közötti feszültséget eredményezhet, mert a szülő tanulási módszere nem azonos a gyerekével.
Hogyan és mivel segíthetjük szülőként a gyerekek tanulását?
A tanulás iránti érdeklődés felkeltése, fenntartása közös feladatunk, már a legelső lépéseknél ott kell lenni a gyerek mellett, hogy bízzon magában, és értőn figyelni azt, hogyan halad. Ez nem azt jelenti, hogy döntéseket hozunk, leckét írunk helyette, hanem hogy jó tippeket adunk, ha kéri. Ilyen lehet például, hogy „Minden délután fél órát tanulni fogok, átnézem az aznapi leckéimet.” Ha az ehhez hasonló gondolatok beépülnek a szokásai közé, az hosszú távon is pozitív változást hoz a tanulmányi eredményeiben és az összességében is jobban fogja érezni magát a bőrében.
Ajánlott olvasmány: Kozsánné Tóth Marianna: Játékos lépőkövek önfejlesztő munkafüzetek