Szenteste ügyeletben

Azonban van, aki a szentestét is a munkahelyén tölti, az egészségügyi dolgozóknak a karácsony is munkanap, nem csendes az éj, sőt ilyenkor gyakran még többen szorulnak segítségre, mint a hétköznapokon. A gyógyszertárak közül is mindig találunk olyat, ahol segítenek, ha kell, a patikák ünnepi nyitvatartását rendelet szabályozza.  Hogy milyen érzés a pult mögött állni, amikor mindenki ünnepel? A szombathelyi Fekete Sas Patika gyógyszerésze, Polgár Nóra meséli el élményeit.

Családi gyógyszertár vagyunk, édesanyám alapította a céget 30 évvel ezelőtt, a hangulat is mindig családias nálunk, a vásárlóink között sok az ismerős, visszatérő vendég.

A karácsony előtti napokban azonban minden megváltozik, hirtelen elözönlenek bennünket a vásárlók, a város minden pontjáról jönnek, mindenki igyekszik jó előre kiváltani a vényköteles gyógyszereit, de a táplálékkiegészítőkből is rengeteg fogy. Tavaly december 24-én délután 2-től voltunk ügyeletes gyógyszertár, de a helyi újságban véletlenül tévesen 13 óra jelent meg. Éppen hazafelé indultam, amikor az autóm ablakán kopogtatott egy vásárló, nem értette, hogy hova megyek, ha egyszer azt írta az újság, hogy nyitva vagyunk. Persze kiszolgáltam, és aztán már bent is maradtam, ameddig kellett.

Az ünnepek alatt szinte mindenki emésztési problémákkal keres meg minket, görcsoldók, puffadást, teltségérzetet csökkentő termékekért jönnek, de az sem ritka, hogy hoznak valami kis meglepetést, például a közelmúltban költözött a városba egy nagyon kedves távol-keleti család, akik ugyan nem tartják a keresztény ünnepeket, mégis úgy érezték, úgy illik, hogy hazájuk finomságaival lepjenek meg minket.

Persze vannak kevésbé vidám pillanatok is. A Covid-időszakot senki sem fogja egyhamar elfelejteni, az egészségügyiseken is extra terhelés volt, ráadásul a járvány elején, amikor még minden kicsit titokzatos és bizonytalan volt, könnyen estek pánikba az emberek.

Karácsonykor történt, csengett a telefon a gyógyszertárban, egy rémült anyuka hívott föl zokogva. Diagnosztizált Covid-fertőzött volt, egyedül, elkülönítve töltötte az ünnepeket, súlyos, de nem életveszélyes tünetekkel. És mivel az orvosoknak nem volt idejük arra, hogy mindenről részletesen felvilágosítsák, teljesen kétségbeesett. Szerencsére akkor éppen csendes időszak volt a patikában, volt időm, hogy nyugodtan, mindent részletesen átbeszéljek vele. Elmagyaráztam, melyik gyógyszert miért kapta, és végül sikerült megnyugtatnom, ami nem volt egyszerű. Rettegett, hogy soha többé nem látja a gyerekeit.

Megígérte, ha túléli – biztosítottam róla, hogy így lesz –, akkor eljön, és személyesen megköszöni, hogy törődtem vele. És hál’ Istennek így is lett, egyszer csak ott állt egy hölgy a gyógyszerkiadó ablaknál a kedvenc édességemmel a kezében, és azt mondta: Nagyon köszönöm... Először nem is értettem, hisz nem vásárolt semmit. Aztán rájöttem, hogy csak ő lehet a karácsony esti telefonáló.