Helyes segítségnyújtás az utcán:
Legelőször is kérdezzük meg az illetőt, hogy segíthetünk-e neki, hiszen vannak, akik szívesebben hagyatkoznak önmagukra. Amennyiben a látássérült ember elfogadja a segítségünket, fogjuk meg a karját vagy hagyjuk, hogy ő karoljon belénk. Ajánlott mindig egy lépéssel előtte haladni, különösen ajtón vagy hasonló szűk helyeken történő áthaladáskor, hiszen így tudunk előre szólni a felmerülő akadályokról. A járdaszegélyeknél le-és fellépésnél mindig lassítsunk le, és figyelmeztessük rá, közvetlenül a le-, illetve fellépésnél. Ha lépcsőhöz érkezünk, azt is jelezzük előre, megadva az irányt is, hogy fel vagy le kell-e lépni. Abban az esetben, amikor korláttal kiegészített a lépcső, helyezzük a vak ember egyik kezét a korlátra, és az utolsó lépcsőfoknál figyelmeztessük rá, hogy ez az utolsó; ugyanígy kell eljárni a mozgólépcsők esetén is.
Helyes segítségnyújtás a tömegközlekedési eszközön:
Felszálláskor és leszálláskor úgy tudunk szakszerűen segíteni, ha a látássérült embert a nyitott ajtóhoz kísérjük, és a kezét a kapaszkodóra helyezzük, majd megmondjuk a lépcsőfokok számát is. A tömegközlekedési eszközön utazva, minden esetben ajánljuk fel ülőhelyünket, hiszen biztonságosabb az ülés, mert egy hirtelen fékezésnél ők nagyobb veszélyben lehetnek. Ha elfogadja az ülőhelyet, lehetőleg fogjuk meg a könyökét és vezessük oda az ülőhelyhez, viszont ha mégis állni szeretne, akkor tegyük kezét a megfelelő kapaszkodóra.