Rákgyógyítás lázzal

Ha egy tumorban szenvedő egyén túlél egy lázas megbetegedést, előfordulhat, hogy a szervezetét pusztító tumor spontán remisszióba kerül, felszívódik. A rák lázterápiával történő gyógyításáról az első tudományos publikáció 1868-ból való, és a német orvos, Wilhelm Busch nevéhez fűződik, írja a szintén német sejtbiológus, Uwe Hobohm a New Scientistben megjelent cikkében.

Wilhelm Busch-nak a lázterápia rákgyógyításban való felhasználásáról írott cikkét olvasva egy amerikai sebész kezdett szisztematikus kísérletekbe még a 19. század végén. William Coley és követői 1895 és 1936 között (ekkor halt meg Coley) több száz rákbeteget kezeltek lázat okozó patogének kivonataival (Coley’s toxin). A növekvő dózisokkal igyekeztek 39°C feletti lázat létrehozni, és bár nem minden esetben jártak sikerrel, a rákos megbetegedések visszaszorulása, a gyógyulási ráta igen magas volt.

A sikerek ellenére a kemo- és a radioterápia bevezetésekor a lázterápia kiszorult a praxisból, teszi hozzá Uwe Hobohm professzor, aki egy egész könyvet szentelt a témának. Mint Hobohm a New Scientistnek írt cikkében kifejti: a lázterápia modern alkalmazásának az is akadálya lehetett, hogy nem volt ismert a hatásmechanizmusa. A német sejtbiológus és munkatársai azonban egyszerű immunológiai magyarázatot találtak Coley sikereire – az ugyanis kétségtelen, hogy Coley sok rákos beteget sikeresen meggyógyított. Ráadásul, mint egy 2008-as áttekintésben a Nature-ben írja Alberto Mantovani, a University of Milan kutatója: Coley terápiája dokumentált módon több olyan malignitás esetében is hosszú távú túlélést eredményezett, amelyek gyógyítása ma nem megoldott. Így például olyan szarkómás pácienseket kezelt néhány hónapon keresztül, hetente 2-3 alkalommal beadott lázindukáló injekciókkal, akik inoperábilis, végstádiumú betegségben szenvedtek, a kezelés hatására azonban az ötéves túlélésük meghaladta a 80 százalékot.

A lázterápia hatásmechanizmusa

Mi tehát a lázterápia sikerének oka, főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a rákok kb. 20 százalékát krónikus fertőzések okozzák? – teszi fel a kérdést Uwe Hobohm. A professzor akkor kezdte komolyan venni a láz és a rákból való felgyógyulás közötti összefüggést, amikor elolvasott egy 1951-es tanulmányt gyermekkori leukémiában szenvedők spontán remissziójáról, amely szerint a 26 spontán gyógyulást 80 százalékban lázas infekció előzte meg. Ezt követően több mint 30 olyan tanulmányt talált, amelyek szerint azok az emberek, akiknél életük során több lázas fertőző betegség – pl. kanyaró, mumpsz – is kialakult, kisebb arányban szenvedtek a későbbiek során tumoros megbetegedésben, és kevesebb volt esetükben a visszaesés a standard terápiát követően. Mi lehet ennek a molekuláris mechanizmusa? Mint Hobohm írja: a kémiai veszélyt jelzők széles skálája állhat a háttérben, amelyeket a szervezetbe hatoló baktériumok, vírusok, gombák és egyéb kórokozók hoznak létre, és amelyek perceken belül aktiválják szervezetünk veleszületett immunrendszerét.

Mint Hobohm írja, a lázterápia klinikai vizsgálatai nem lesznek egyszerűek, mivel olyan betegekre van hozzá szükség, akiknek immunrendszerét nem károsította súlyosan kemo- vagy radioterápia. Talán olyan kórképekben próbálhatják majd ki, amelyekben a kemoterápia meglehetősen rossz hatásfokú, így hasnyálmirigy- vagy májrák esetén, illetve a lassan növő prosztatakarcinóma eseteiben.

Forrás: Dr. Kazai Anita, https://www.medicalonline.hu/