Összefügghet a sarkvidéki olvadás és a légszennyezés

Mivel rendkívül gyéren lakott, maga a Tibeti-fennsík nem igazán szenved a saját lakói okozta környezetszennyezéstől. Mivel azonban sivatagok, illetve sűrűn lakott régiók ölelik körbe (pl. az Indus- és a Gangesz völgye, vagy épp Délkelet-Ázsia), ezért mind a porviharokból, mind az ipari-mezőgazdasági eredetű légszennyezésből kap a fennsík.

„Jelenleg a fennsík egésze tisztának nevezhető, azonban ha tovább nőnek a légköri szennyező anyagok, akkor ez a kedvező helyzet megváltozik, és magasabb lesz a környezeti kockázat” – mondta Fei Li, a norvég Begeni Egyetem és a Bjerkens Klímakutató Központ munkatársa.

A szennyező anyagok útját modellszámítások és különböző felszíni mérések segítségével igyekeznek meghatározni. Az ehhez szükséges mérőállomások a Himalájában és a Tibeti-fennsík területén helyezkedtek el, és az így kapott adatokat a légtömegek mozgását leíró modellekkel kombinálva kiszámították, hogy az egyes szennyező anyagok honnan eredhetnek. A számítások alapján a délnyugatias szelek a Himalája völgyein keresztül szállítják a fennsíkra a dél-ázsiai eredetű szennyeződést, de nem egészen világosak azok a légköri mozgások, amelyek ezt lehetővé teszik. A fennsík peremén lévő két mérőállomás évtizedes adatait elemezve az is kiderült, hogy áprilisban van a legnagyobb mennyiségű szennyező anyag a levegőben. „A nyári monszunt megelőzően a Tibeti-fennsíkot elérő légszennyezés az erdőtüzek és mezőgazdasági hulladék égetésének eredményeként alakul ki Dél-Ázsiában” – magyarázta Li.

A kutatók emellett azonosítottak egy közvetett kapcsolatot is: összefüggés van a sarki jég februárban meginduló csökkenése és a Tibeti-fennsíkra érkező, áprilisban megnövekvő szennyezőanyag-szállítás közt. A kutatók megjegyezték, hogy egyértelműen nő a szennyeződés a szél erősödésével, ez egyúttal bizonyíték is a légszennyező aeroszolok dél-ázsiai eredetének. A tengerjég mennyiségének csökkenése miatt felborul a légköri futóáramlat (jet stream) viselkedése, s ennek hatására erősödnek fel ezek a hegyek felé tartó szelek.

A futóáramlatot tekinthetjük egy, a közepes földrajzi szélességek felett a bolygót igen nagy sebességgel körbeszaladó légköri folyónak, amelynek létét a trópusi és a sarkvidéki területek közti hőmérséklet-különbség teszi lehetővé. Ahogy a tél végi tengerjég olvadásnak indul, és melegedni kezd a sarkvidék, lecsökken a hőmérséklet-különbség, amely létrehozza a futóáramlatot. Ennek hatására nemcsak legyengül maga a futóáramlat, hanem erőre kap, és hosszabb időn át fennmarad Kelet-Ázsia felett az alacsony légnyomású övezet. Amíg ez az alacsony légnyomás fennáll, addig a szelek a terület déli peremén megerősödnek, és a szubtrópusi futóáramlat felkanyarodik a Himalája fölé. Ennek a nagy sebességű szelei juttatják el végül a szennyező anyagokat a Tibeti-fennsíkra.

A több szennyező anyag további problémákat is felvet: a jeges-havas felszínre kirakódó por és korom elősegíti az olvadást. „Még a Tibeti-fennsíkon is, ahol nincsenek nagy szennyezőanyag-kibocsátók, a korom közel felét így is a fosszilis energiahordozók égetése hozza létre” – mondta Maheswar Rupakheti, a potsdami Fenntartható Fejlődés Kutatóintézete légszennyezés-szakértője. „Ez azt is jelenti, hogy a szennyeződés másik fele a környező területekről érkezik, Nepál, India, Pakisztán, vagy még távolabbi régiók lehetnek annak forrásai. A megszüntetéséhez regionális összefogásra van szükség, csak a nagy területen és nagy léptékben csökkentett kibocsátás védheti meg a Tibeti-fennsíkot.”

Li hozzátette: „Egyetértek, csakis globális együttműködéssel, nemzetközi összefogással lehet megoldani a szennyezőanyagok jelentette problémát, és mérsékelni a környezeti kockázatokat. Ezzel nemcsak a Tibeti-fennsík, hanem az északi sarkvidék és az egész Föld jövőjét biztosabbá tehetjük.”

Fotó: Nasa

Forrás: ng.hu