Nyeregbe magyar!

Ilyenkor megtanuljuk, hogy egy fenékkel nem lehet két lovat megülni. A köznyelv gyakran használja a paripák egy nemes szervét is – például amikor fizetésemelést kérünk, főnökünk ezt a szervet szokta emlegetni. De természetesen gyakran mondjuk meleg sörre, hogy olyan, mint a ló-vizelet, vagy precíz odafigyelést igénylő mozdulatokra utal a „finoman, mintha lovat gyaknál” szólás. Régebben vízilabdában, amikor a játékosok kezükben lóbálták a labdát, gyakran mondták a riporterek, hogy „lóba-lóba”, de nyelvészeink megállapították, hogy a magyar nyelv valójában nem ismeri a lóba szót. No, de a lírai bevezető után térjünk rá a gyakorlati tudnivalókra.

Bár az online tesztek kitöltése után önök mind haladó lovasnak tekinthetők, pár egyszerű fogalmat érdemes tisztáznunk a vizsga előtt.

Ló elejének tekintjük a fogakkal sűrűn dekorált részt, míg hátuljának a potyogtatóst. A sérülések elkerülésének érdekében igyekezzenek nem összekeverni, amikor répát tuszkolnának a jószágba. A ló közepén elhelyezkedő bőr ülőke a nyereg. Bár eleink ez alatt puhították a húst, önök ne pakoljanak ide MekkNaggecceket, mert nehéz a pépet később kikefélni az állat szőréből.

A ló maga a patkó és a lovas között helyezkedik el alulról felfelé nézve ideális, más néven jobb esetben. Kevésbé ideális esetben előfordulhat, hogy a lovas a patkó alá kerül. Az ilyen esetet bal-esetnek nevezzük. Ha szerencsénk van, a lóra szállások és a leszállások összege páros szám.

Lovardánk lovait alapvetően három csoportra osztjuk. Az első csoportba tartoznak a hátaslovak, amelyeket a vizsga letételéhez fogunk használni. Második csoportjuk az igásló. Onnan ismerszenek meg az igáslovak, hogy mögéjük van kötve egy szekér. Ezért fölösleges is, hogy az úr megnyergelje őket. Harmadik csoportba Málé tartozik, a kuvasz – kérem a hölgyet, szálljon le a hátáról.

Sokféle színben pompáznak lovaink, természetesen a jelen állapottól eltérő igények esetében felár számítása mellett bármelyik állatot a kívánt színre átfestjük.

A ló egyszerű masina. Az elöl betöltött zabot mozgási energiává és trágyává alakítja. Előbbit használjuk az úgynevezett lovaglásra, az utóbbit pedig arra, hogy tompítsa a zuhanást, amikor leesünk a ló tetejéről.

A ló és lovasa végtagjainak összege néggyel osztható. Amennyiben mégsem, úgy valamelyikük mozgássérült vagy egy kentaurról beszélhetünk. A kentaur görög mitológiai alak, puszta mondai létezése sokat elárul a régi görög csikósok szexuális szokásairól. Nősténye nem kentahölgy, bármennyire is indokolt volna grammatikailag.

A lóra szállás a következőképpen zajlik: két kézzel masszívan megragadjuk a nyerget, bal lábunkkal belelépünk a kengyelbe majd jobb lábunkkal ugrabugrálva követjük az állatot, míg az istállóban végre megáll. A lovak lakását ezért is hívjuk istállónak – mert ott végre megáll a ló. A legkönnyebben úgy szállhatunk fel hűséges társunkra, ha létrát támasztunk az oldalának, dobbantót helyezünk a fara mögé vagy odavezetjük az autónk mellé és a tetőablakon kimászva a gépkocsi tetejéről a hátára ugrunk. Vigyázzunk, hogy a ló feje a kívánt menetirány szerint előre nézzen.

Ha sikerült följutni a paripa hátára, kezdjünk el haladni vele. Ellentétben a sakkbábúval, a valódi ló nem csak „L” alakban képes közlekedni. Négy fokozatot különítünk el a jószág haladási sebességének függvényében. Ezek a lépés, az ügetés, a vágta és az úristen-mit-csináljak?!

Lovakkal folytatott társalgásunk legyen rövid és lényegre törő. Cöccögésre indul, hóóó parancsszóra pedig megáll. A „várjá’ má’!”, „hova a ’csába mész?” és a „most meg mi a zanyádé’ nem indulsz?!” vezényszavakat a jószág nem tudja értelmezni.

Gyakorlottabb lovasok megpróbálkozhatnak az ugratással. Ugratáskor célszerű a lovas lábát szigetelőszalaggal a lóhoz rögzíteni. Ellenkező esetben előfordulhat, hogy kettejük repülési ívében interferencia lép fel.