Ez veszélyezteti legjobban a házas emberek boldogságát

1. Mások kapcsolatához hasonlítjuk a sajátunkat

Az emberek ösztönösen másokhoz mérik magukat. Ez lehet motiváló hatású, de gyakoribb, hogy csak boldogtalanná tesz.

„A folyamatos méricskélés, ha mások házasságához mérjük a sajátunkat, komolyan árt a kapcsolatunk egészségének – mondta Abigail Makepeace családterapeuta és házassági tanácsadó. – Nem ismerhetjük a másik kapcsolat minden részletét, mélységét. Csak egy szeletet belőle, amit megmutat a másik pár, és jellemzően a boldogabb pillanatokat osztják meg másokkal. Ezért nincs értelme a mi hétköznapjainkat mások boldog pillanataihoz mérni.”

2. A gyerekek mellett is nehéz megőrizni a boldog házasságot

A kutatások szerint a gyerekek születése után jelentősen csökken a házastársi boldogság, különösen az első évben, és hosszú időbe telik, mire teljesen helyreáll. A gyerek hatalmas boldogságot és örömet hoz egy családba, ugyanakkor az is kétségtelen, hogy addig ismeretlen stresszfaktorok is megjelennek. Ezek gyakran teljesen felkészületlenül érik az újdonsült szülőket.

„Nagyon sok párnál megfigyelhető, hogy míg megvan a közös szándék és fókusz a család építésében, ezzel szemben elsiklanak afelett, hogy a gyereknevelés milyen hatással lehet a házasságukra. – Nem ritka, hogy a pár eltávolodása az első gyermek születésével kezdődik.” Teljesen érthető és normális, hogy a gyerekekkel járó új felelősség, a lecsökkent testi, lelki és anyagi erőforrások megviselik a szülőket mind lelkileg, mind fizikailag.

„Lényeges, hogy a szülők tudatos tervezéssel adjanak maguknak közös időt, ami addig spontán módon is megvolt. Ez most odafigyelést és erőfeszítést igényelhet, de a boldogság megőrzéséhez a házasságban erre szükség lehet a gyerekek mellett”.

3. Azt várjuk, hogy ne változzunk az évek alatt

Sokan azt gondolják, hogy az az ember, akihez hozzámentek, öt, tíz vagy ötven év múlva is ugyanaz az ember lesz. „Ugyanezek az emberek azok, akik félnek felrúgni a status quót a kapcsolatukban, amikor rájönnek valami újra vagy másra saját magukkal kapcsolatban. Ha túszul ejtjük magunkat vagy a párunkat a házasságban, és nem engedjük a változást, azzal nagy árat fizetünk: a boldogságot adjuk érte.”

Adjunk teret a párunknak és magunknak a tanulásra, fejlődésre. „Ha ez félelemmel tölt el minket, beszéljünk róla. De ugyanígy hallgassuk meg a párunk félelmeit is.”

4. Nincs időnk beszélgetni

Napi 15-20 perc aktív egymásra figyeléssel, beszélgetéssel töltött idő legalább kell a boldog házassághoz

Könnyen kialakul egy házasságban, hogy a két ember él egymás mellett, teszi a saját dolgát, de nincsenek igazán közös pillanataik, élményeik. „Ha elveszik a két ember között az, hogy egymás érzelmi bázisai legyenek, a napi szintű beszélgetés, a boldogság is eltűnik a kapcsolatból. Napi 15-20 perc beszélgetés lenne az, ami segít megőrizni a boldog házasságot.”

5. Önmagunkat az utolsó helyre tesszük

Valószínűleg hallottuk már a repülőgépes oxigénmaszk párhuzamot: először saját magunknak kell feltennünk az életmentő maszkot, hogy másoknak segíteni tudjunk. „Ez igaz a házasságra is. Nem lehetünk jó társak, ha folyamatosan mások mögé soroljuk a saját szükségleteinket.”

6. A párunkat hibáztatjuk a saját boldogtalanságunk miatt

Gyakori a pszichológusok szerint, hogy a pácienseik a párjuk tetteit vagy passzivitását okolják saját boldogtalanságuk miatt. „Időnként mélyen elégedetlenek vagyunk azzal, amit a párunk tesz. Ám ahogy bármilyen más kapcsolatban az életben, mi csak a saját tetteinket és gondolatainkat irányíthatjuk.”

A saját boldogságunkért mi magunk vagyunk a felelősek. Ha ezt átgondoljuk, talán enyhül a haragunk és elégedetlenségünk a másik tetteivel kapcsolatban, és a kapcsolatban mindkét ember képes lesz dolgozni a saját boldogságán, hogy együtt is azok legyenek.

7. Nem kérünk segítséget vagy támogatást

Az egyik legnagyobb hiba a szakember szerint, ami veszélyezteti a házasság boldogságát, ha azt hisszük, hogy a párunkkal képesek vagyunk az egész életet végigcsinálni úgy, hogy csak egymásra támaszkodunk, még a különösen nehéz időszakokban is. Az erő jele, és nem a gyengeségé, ha segítséget kérünk, amikor szükségünk van rá. 

Borítókép: elements.envato.com