Hogyan foglalható össze az íriszdiagnosztika lényege?
Az íriszdiagnosztika gyökerei több ezer évre nyúlnak vissza. Ősi megfigyelések alapján azt tapasztalták a gyógyítók, hogy az érzékszerveken keresztül a szervezet nemcsak befelé szállítja az információkat, hanem kifelé is ad egyfajta leolvasható kijelzést. Tehát a test állapota megfigyelhető az érzékszerveinken keresztül. Az íriszdiagnosztika ebből eredően a legfejlettebb emberi érzékszerv, a szem megfigyelésén alapul: hiszen a szem a legbonyolultabb, legösszetettebb módon közöl különféle információkat a szervezet belső közegéről. Ezáltal a talpdiagnosztika, a fülakupunktúra és hasonló eljárások rendszerébe illeszkedik.
Már az ősi egyiptomiak is alkalmazták az orvoslásban, Tutanhamon fáraó sírjában találtak is olyan papirusztekercseket, amelyek ezt bizonyítják. Speciális bevonattal kezelt ezüstlemezeket tartottak a szem elé, és egyfajta sajátos, kezdetleges fényképezési eljárással készítettek nyomatokat a szemről – bár magáról a módszerről sajnos nem sokat tudunk. Az íriszdiagnosztika újkori újrafelfedezése a 19. század második felére tehető, és egy magyar orvos, Péczely Ignác nevéhez fűződik, habár párhuzamosan többen is foglalkoztak ezzel a témával egy időben, méghozzá főleg papok.
Péczely a legenda szerint az erdőben sétált és arra készült, hogy kiraboljon egy bagolyfészket, ám amikor odaért, épp hazatért az anyamadár, akinek véletlenül eltörte a lábát. Felfedezte, hogy a madár szemén egy lüktető folt jelent meg azon a ponton, ami az óra számlapján nagyjából hat órának felelne meg. Ez indította arra, hogy elkezdje vizsgálni a szivárványhártyát. 1870-ben jelentette meg erről az első munkáját Felfedezések a természettudományok terén címmel. Éppen azért végezte el a Bécsi Orvosi Egyetemet, hogy orvosi szemszögből is igazolja az elképzelései hátterét, bár rengeteg támadás érte szakmai körökből. Ennek ellenére betegek ezreit vizsgálta meg.
|
Egy általános szűrővizsgálat legelején, esetleg egyes panaszok differenciálása terén viszont nagyon is helye lehet ennek a módszernek. A hagyományos vizsgálati módszerek kimutatják a strukturális eltéréseket, az esetleges hiányokat vagy többleteket, de van olyan, hogy ilyesmiről nem beszélhetünk, a páciens mégis rosszul érzi magát. Ilyen esetben az íriszdiagnosztika segíthet a problémák felderítésében. A gyomornál, a vesénél, az ivarszerveknél 70-80 százalékos valószínűséggel mutatja ki az elváltozásokat egy íriszdiagnosztikai vizsgálat.
Hogyan kell elképzelni a gyakorlatban egy ilyen vizsgálatot?
Egy közönséges szemészeti réslámpával vizsgáljuk meg a szemet, gyakorlatilag ugyanúgy, mint a szemorvosok, csak mi mást nézünk. Ha nem túl részletes a vizsgálat, ez általában 5 percet vesz igénybe; ezt követően kerülhet sor igény és szükség szerint további vizsgálatokra, például csináltatható íriszfotó, de léteznek olyan szoftverek is, amelyek segítséget nyújtanak a kiértékelésben. Az írisz képe természetesen az évekkel változik: az állapot jobbulása és rosszabbodása egyaránt érzékelhető benne.
Adja magát a kérdés: mennyire „komoly” ez a tudományág, és mennyiben tartozik a kevésbé elismert ágak közé?
A Magyar Tudományos Akadémia hivatalos álláspontja szerint az íriszdiagnosztika nem elfogadott módszer. Ennek ellenére az emberek keresik. Voltak olyan szűrővizsgálatok, ahol 2-3 ezres populációkat fotóztak le ilyen módon, majd az eredményeket utána teamben kielemezték. Egy támogatott módszer nyilván jobban tud élni. Megvan a helye az íriszdiagnosztikának, de mint mondtam, nyilván nem váltható ki vele minden más módszer. Hogy példát mondjak: a vérképzőszervek megbetegedéseiről például nem is igazán lehet képet alkotni a szivárványhártya vizsgálatából.
Nagyon sokan jönnek kíváncsiságból, de nem ritka az sem, hogy konkrét panaszokkal érkeznek hozzánk, sőt, sokan félelemből fordulnak íriszdiagnosztához: félnek valamilyen betegségtől, és először így szeretnének tájékozódni az állapotukról. Nyilván a jogi hátteret is szem előtt tartjuk, hiszen a pontos diagnózisok kimondása szigorú szabályokhoz kötött. A korrekt eljárás és tájékoztatás nagyon fontos.
Forrás: Dr. Draveczki Ádám, www.mypin.hu/