„Az ultrahangkészülék magas frekvenciájú, az emberi fül számára nem érzékelhető hanghullámokat bocsát ki, melyeket a vizsgálófej segítségével továbbíthatunk a testszövetek felé. Az innen kapott információk a jelátalakítón haladnak át, míg végül a monitoron kirajzolódik az éppen vizsgált szerv alakja” – foglalja össze röviden az ultrahang működésének lényegét dr. Szabó Andrea radiológus, az Ultrahang Központ főorvosa. Az ultrahang segítségével meghatározhatjuk az adott szerv méretét, felfedezhetjük az eltéréseket, göböket, megnagyobbodást, a gyulladásra utaló jeleket.
A hasi panaszok közül az ultrahang alkalmas a ciszták vagy egyéb kóros növedékek észlelésére a májban, lépben vagy hasnyálmirigyben. Segítségével kimutatható a lép megnagyobbodása vagy például a vese- és epekő is, illetve vizsgálhatóak a hasüreg nagyobb erei és nyirokcsomói. A daganatos elváltozások áttéteinek diagnózisában is alkalmazható. A kismedencében a méh, petefészkek, petevezetékek, húgyúti szervek, prosztata és herék vizsgálatára alkalmas. A gyomor-bél rendszer területén jelentkező panaszok esetében a hasi ultrahang csak a gyanúját veti fel valamely szervi elváltozásnak, amit azután további eszközös vizsgálatokkal (pl. vastagbéltükrözés, gyomortükrözés, CT stb.) kell tisztázni.
Az ultrahangvizsgálat fájdalmatlan és semmilyen mellékhatással nem jár. A röntgenvizsgálattal szemben itt nem éri sugárzás a testet, ezért alkalmazható például várandósoknál is, a magzat fejlődésének nyomon követésére. Elvégzése előtt 6 óval ne fogyasszunk szilárd táplálékot, viszont igyunk sokat, a vizsgálatra telt hólyaggal érkezzünk. A vizsgálat fekvő testhelyzetben történik, a szabaddá tett hasi részre kent zselészerű anyagon a kezelőorvos által mozgatott vizsgálófej segítségével. A látottakról az orvos a vizsgálat közben vagy annak elvégzése után részletes szó- és írásbeli tájékoztatást ad.