Kutatók szerint a leheletben lévő összetevők egyénenként egyedülállóak és számos egészségügyi területen alkalmazhatóak lehetnek.
Kutatók szerint egyénenként stabil és egyedülálló „lélegzetlenyomatok” léteznek, amelyeket diagnosztikai eszközökként lehetne hasznosítani a személyre szabott gyógyászatban.
A testnedvek sok-sok információt tartalmaznak egészségi állapotunkról. Az orvosok rutinszerűen vizsgálják a vért és a vizeletet, hogy adatokat gyűjtsenek a fertőző és egyéb betegségekről, diagnosztizálják a rákot vagy az egyéb szervi megbetegedéseket, és ellenőrizzék a gyógyszerek megfelelő dózisát. Mindezt a testnedvekben megtalálható összetevőkre alapozzák.

Zürichi kutatók szerint az ilyen elemzéseket ki lehetne terjeszteni a leheletre. Különösképpen érdemes lenne előnyt kovácsolni napjaink nagy felbontást adó analitikai módszereiből, melyek valós idejű információt nyújthatnak a kilélegzett levegő kémiai összetételéről.
A kutatócsapat már ki is fejlesztett egy vizsgálatot arra az elvre, amelyet a tradicionális kínai gyógyászatban régóta használnak. Az is ismeretes, hogy a betanított kutyák és patkányok meg tudják egymástól különböztetni a rák különböző típusaiban szenvedő emberek leheletének szagát. Ezekben az esetekben azonban a teljes szagot vizsgálják. A Renato Zenobi vezette kutatócsoport viszont a leheletben lévő kémiai összetevőket szerette volna feltérképezni. Ennek révén a kutatók a speciális alkotóelemeket – melyek parányi mennyiségben képviseltetik magukat – orvosi diagnózisra tudnák felhasználni.
Kimutatták, hogy ún. tömegspektrometria segítségével ezek a célok elérhetőek. A csapat 11 önkéntes leheletét analizálta. Kiderült, hogy a kilélegzett levegő kémiai „ujjlenyomata” – mely főleg illékony és félig illékony anyagcseretermékeken alapuló – egyedi rendszert mutat, azaz mindegyik önkéntes saját, jellegzetes „leheletlenyomattal” rendelkezik. Tizenegy napon át folytatott rendszeres méréssel azt is ki tudták mutatni, hogy ez a lenyomat állandó marad. „A nap folyamán találtunk nüansznyi ingadozásokat, de az általános egyéni lenyomat eléggé állandó maradt ahhoz, hogy fel lehessen használni egészségügyi célokra” – mondta Pablo Martinez-Lozano Sinues, a kutatócsapat tagja. A mérések elvégzéséhez Zenobi és csapata módosított tömegspektrométereket alkalmazott, így tudták azonosítani például az acetont, a cukoranyagcsere egyik termékét.
A kémikusok következő terve nemcsak a személyes leheletlenyomatok feltárása, hanem ugyanezen technológiával a betegségek jellegzetes sémájának felismerése. Sinues szerint, amennyiben konzisztens információkat találnak az egy adott tüdőbetegségben szenvedő pácienseknél, akkor új diagnosztikai eszközt fejleszthetnek ki. Úgy hiszik, a tüdőbeteg emberek leheletében találnak legnagyobb valószínűséggel jellegzetes biomarkereket, ezért fókuszálnak rájuk. Reményeik szerint a módszert később más betegségcsoportokra is kiterjeszthetik.
Bár a leheletelemzés potenciális hasznossága az egészségügyben már ismeretes, mégis ritkán alkalmazzák. Sinues szerint ennek az lehet az oka, hogy a jelenleg létező elemző módszerek lassúak, vagy csak néhány összetevőre korlátozódnak.
A vér- vagy vizeletelemzéshez mérten a kutatók szerint a módszer nagy előnye, hogy a leheletlenyomat másodpercekkel a mintavétel után elérhető, emellett a vizsgálat nem invazív. A szakemberek szerint a rendszeres leheletvizsgálat felhasználható bizonyos betegségek rizikójával élő, de egyébként egészséges embereknél szűrésre, valamint a már zajló kezelés eredményességének, illetve mellékhatásainak kimutatására.
Forrás: Hirado.hu