Mit egyen, aki csontritkulással küzd?

Megdöbbentő adat, de Magyarországon a lakosság tíz százaléka, körülbelül egymillió ember szenved a csontritkulástól (osteoporosis). Ha a betegség tünetmentes, kezdődő formáit is belekalkuláljuk, akkor akár hárommillióra is tehető az érintettek száma. Sokáig szinte csak a nők betegségének tartották, de ma már tudjuk, hogy mindkét nem érintett lehet.

Az osteoporosis során a csontok szerves és ásványi anyag tartalma csökken, emiatt a sűrűségük és a tömegük kisebb lesz. Korai felismerését nehezíti, hogy a betegség első szakaszában teljesen vagy majdnem teljesen tünetmentes. Csak csontsűrűség méréssel kimutatható, ezt a vizsgálatot azonban kevesen végeztetik el ok nélkül. Korai jel lehet még a testmagasság kis mértékű csökkenése, a rossz testtartás („görbe hát”) fokozódása, de a legtöbb esetre általában akkor derül fény, amikor bekövetkezik egy csonttörés. Leginkább a combnyak, a medencecsont, a csukló vagy a gerinc törik, akár egy banális baleset miatt. Az is előfordulhat, hogy nincs is beazonosítható trauma, mégis bekövetkezett a csonttörés.

Kik vannak veszélyben?

A csontritkulás kialakulása összefüggésben van az életkorral, a hormonszint változásával, különböző egyéb betegségek meglétével, bizonyos gyógyszerek szedésével, de befolyásolják öröklött tényezők, a testalkat és az életmód is. Leginkább a változókor után lévő nőket és az idős férfiakat veszélyezteti, a különösen vékony testalkatú embereket, illetve azokat, akik nem táplálkoznak kielégítően, nem visznek be elég D-vitamint és kalciumot, sok alkoholt fogyasztanak, dohányoznak, nem mozognak eleget.

A helyes életmód csontritkulás esetén

Bár ez nem egyszerű, de az idejében felfedezett, kezdődő csontritkulás lassítható, a betegség súlyosbodása, a csonttörésekig való eljutás megfelelő életmóddal megelőzhető. Az étkezésnél figyelni kell arra, hogy minél több kalcium jusson a szervezetbe természetes forrásból. A legalapvetőbb kalciumforrások a tej és a tejtermékek, például a sajt, a joghurt, a kefir és a túró, csakhogy sokak számára például tejfehérje allergia miatt ezek fogyasztása nem ajánlott.

Ugyanakkor vannak egyéb élelmiszerek is, amelyek gazdag kálciumforrások, ilyen például a mák, mákolaj, olajos magvak és a szója. Aki szereti a tenger gyümölcseit, annak a kisebb halak (sprotni, szardínia) és a kagylók is jó kalciumforrást jelenthetnek. Ez igaz az olajos magvakra is, mint például a mandula, a szezámmag, mogyoró vagy a napraforgómag.

Vannak azonban olyan zöldségek, amelyekből csontritkulásnál nem ajánlott rendszeresen nagyobb mennyiséget enni. Ezek magas oxaláttartalma ugyanis gátolja a kalcium felszívódását. Ilyen például a kakaópor, paraj, zellergumó, rebarbara, sóska, cékla, spenót és a hüvelyesek. Óvatosnak kell lenni a különböző szénsavas üdítőitalokkal is, különösen a kólával. Ezek ugyanis magas foszforsavtartalmuk miatt ugyancsak képesek arra, hogy akadályozzák a kalcium hasznosulását, mivel a szervezetünk számára hozzáférhetetlen, oldhatatlan kalcium-foszfát keletkezik. Az ömlesztett sajtok bár tejtermékek, mégsem jó a kalcium-foszfor arányuk, ezért ezek mértéktelen fogyasztása sem tanácsolt.

Mozgás és vitaminpótlás

A megfelelő étkezés mellett fontos a fizikai aktivitás is, mert a rendszeres mozgás késleltetheti a csontbontó folyamatokat. A megelőzésben segítenek a gravitációval ellentétes mozgásformák, amik sok ugrálással járnak együtt, mint például az ugrókötelezés, a labdajátékok vagy a tánc, de a futás is jó döntés. Csontritkulásban szenvedők esetében érdemes olyan mozgásformákat választani, amelyek nem járnak az esés, törések kockázatával, de mégis alaposan átmozgatják a testet. Ilyen lehet a sétálás, a túrázás, a nordic walking, de még jobb a szakemberrel végzett gyógytorna. Kerülendők az extrém sportok és a nagy súlyok emelésével járó mozgásformák.

Emellett figyelni kell a vitaminpótlásra is, különösen a téli időszakban. A D-vitamin-pótlásról a napfényt nélkülöző hónapokban mindenképpen gondoskodni kell, de emellett az A-vitamin a csont-, a K-vitamin pedig a csontfehérjék képzéséhez szükséges. A C-vitamin a kötőszövetekben általános kollagén bioszintézisében játszik szerepet. A kalcium mellett a magnézium és a fluor is fontos ásványi anyag a csontok felépítésében, ezért megfelelő mennyiségi bevitelükre szintén figyelmet kell fordítani.

A csontritkulással élőknek figyelni kell a kiegyensúlyozott fehérjebevitelre is, mert ha túl sok fehérjét fogyasztunk alacsony kalciumbevitel és magas foszforbevitel mellett, még inkább fokozódik a csontok kalciumvesztése.