Mire jók az antioxidánsok?

Ha a reklámokból tájékozódunk, úgy tűnhet, mindez már realitás: a lávaágy (vagy mi) megjavítja rossz keringésünket, a tudom is én, mit tartalmazó kapszula leoldja az erek faláról a lerakódást, a barackmag pedig elpusztítja a daganatos sejteket. És a többi, és a többi. Na, ebbe a sorba illeszthetőek az antioxidánsok is, amelyeket – fénykorukban – szinte minden betegség megelőzésére, gyógyítására jónak véltek.

Az antioxidánsok diadalmenete a múlt század közepén indult, amikor Denham Harman amerikai kutató közzétette a szabad gyökök és az öregedés kapcsolatát feltételező teóriáját. Elképzelése szerint az öregedés oka az, hogy az ún. oxidatív stressz során keletkező szabad gyökök károsítják a sejteket, szöveteket. Mivel antioxidánsokkal gátolható a szabadgyök-képződés és a gyökök által okozott károsodás, logikusnak tűnt az a következtetés, amely szerint az öregedés lassítható antioxidáns-vegyületekkel. Innen már csak egy ugrás, hogy minden, oxidatív károsodásra visszavezethető betegséget antioxidánsokkal megelőzhetőnek tartsunk. Sőt, kis túlzással azt is állíthatjuk, hogy ezek a kórképek így nem csak megelőzhetők, hanem gyógyíthatók is.

Sajnos az, hogy egy anyag a lombikban antioxidáns hatású, nem jelenti azt, hogy az élő szervezetben is kedvező hatást fejt ki – erről azonban sokan megfeledkeznek. A vörösborban található rezveratrolról, a flavonoidokról, a karotinoidokról, a gránátalmáról és egyéb antioxidánsokról rendre reményt keltő hírek jelennek meg. A tudományos eredmények zöme azonban laboratóriumi körülmények között születik, és nem alkalmas a vizsgált anyag gyógyhatásának értékelésére – ehhez ugyanis embereken kellene a hatást vizsgálni és bizonyítani.

Tény ugyanakkor, hogy az antioxidánsoknak fontos szerepe van a szabad gyökök semlegesítésében, a szervezet egészségének megőrzésében. Figyelem: az egészség megőrzésében és nem a gyógyításban! Az antioxidánsok szükségesek a szervezet egyensúlyának fenntartásához, és akkor is jelen vannak, ha célzottan nem fogyasztunk ilyen hatású anyagokat. Egy részüket ugyanis a szervezet termeli, de vannak olyan vegyületek is, amelyek a táplálékkal kerülnek be a szervezetbe. Ha ezekből túl keveset fogyasztunk, és ha a szervezet egyidejűleg fokozott oxidatív stressznek van kitéve (pl. dohányzás, alkoholfogyasztás, röntgensugárzás, légszennyezettség), elvileg fokozódhat az oxidatív károsodás esélye. Ennek kivédésre javasolnak egyesek antioxidáns-pótlást koncentrátumok (tisztított anyagokat tartalmazó kapszulák, tabletták) formájában. A helyzet azonban nem ennyire egyszerű: az emberi szervezet antioxidáns-rendszere rendkívül komplex, sokkomponensű, ezért egyetlen anyag mennyiségének növelése nem minden esetben éri el a kívánatos célt.

Az antioxidáns-teóriát támogatják azok az eredmények, amelyek szerint egyes, az életkor előrehaladtával gyakoribbá váló betegségekben (Alzheimer-kór, rák, cukorbetegség, szív- és érrendszeri kórképek) az oxidatív károsodást jelző, ún. markeranyagok kimutathatók a szervezetben. Az ok-okozati viszonyok azonban máig nem tisztázottak, így nem zárható ki az sem, hogy az oxidatív károsodások nem kiváltói, hanem velejárói az említett állapotoknak. A bizonyítékok szilárd talaján maradva a alábbiakban röviden összefoglalom a fontosabb exogén (kívülről bevihető) antioxidánsok pótlásának igazolt, illetve lehetséges előnyeit.

Az aszkorbinsav (ez a C-vitamin kémiai neve) vitaminjellege miatt nélkülözhetetlen az emberi szervezet számára, hiányában skorbut és egyéb krónikus betegségek alakulnak ki. A C-vitamin-hiány szív- és érrendszeri betegségekre hajlamosít, de nem bizonyított, hogy az élettanilag szükséges mennyiséget (napi néhány 10-100 mg-ot) meghaladó adagú aszkorbinsav bármely, az oxidatív károsodással összefüggésbe hozható betegség kockázatát csökkentené. Európában eléggé ritka, hogy átlagos táplálkozás esetén C-vitamin-hiány alakuljon ki; ha elegendő gyümölcsöt eszünk, ettől nem is kell tartanunk.

Az E-vitamin szív- és érrendszeri betegségeket megelőző hatásával kapcsolatos adatok ellentmondásosak. Míg megfigyeléses vizsgálatokban azt dokumentálták, hogy az E-vitamin-fogyasztás csökkenti a kockázatot, nagy, több ezer főre kiterjedő intervenciós vizsgálatokban ezt nem sikerült igazolni. Mivel az utóbbi vizsgálattípus eredményei a megbízhatóbbak, a mérleg nem a pozitív irányba billen. Hasonlóan ellentmondásos a helyzet az E-vitamin és a rák kapcsolatát illetően, bár ebben az esetben az intervenciós vizsgálatok között is számos pozitív kimenetelű található. Egy figyelemre méltó vizsgálat külön is említést érdemel: rák miatt sugárkezelésben részesültek közül az E-vitamint nagy adagban szedőknél nagyobb valószínűséggel újult ki a daganat. Itt arról lehet szó, hogy a nagy dózisú antioxidáns nem csak az egészséges sejteket védi, hanem a daganatsejteket is – adott esetben a kezeléssel szemben. Ez azonban nem reális veszély, ha az E-vitamint a táplálékkal (olajos magvakkal, növényi olajokkal) visszük be a szervezetünkbe.

A flavonoidok csoportja egy hatalmas, több mint 6000 vegyületet magában foglaló vegyületcsoport. Szerkezeti változatosságuk miatt élettani hatásaik is sokszínűek, de az antioxidáns hatásban megegyeznek. A felmérések alapján úgy tűnik, hogy azok, akik sok flavonoidtartalmú táplálékot (zöldséget, gyümölcsöt) fogyasztanak, kisebb eséllyel lesznek rákosak vagy szenvednek szív- és érrendszeri betegségben. Ugyanakkor könnyen elképzelhető, hogy ebben a zöldségekben, gyümölcsökben jelen lévő egyéb anyagoknak (is) szerepe van, és az sem bizonyított, hogy a flavonoidok hatásai közül valóban az antioxidáns aktivitás lenne az elsődleges. A flavonoidok szerepének megítélését nagyban nehezíti, hogy mindennapi táplálékainkban vegyületek tucatjait fogyasztjuk igen változékony mennyiségben, a tiszta flavonoidok hatásával foglalkozó vizsgálatból pedig kevés van.

A flavonoidokon kívül a karotinoidok is a növényi színanyagok közé tartoznak. Ezek a narancsos-vöröses színű anyagok igen lipofilek, és bár több száz képviselőjük ismert, mindössze hat (α- és β-karotin, β-kriptoxantin, lutein, likopin, zeaxantin) fordul elő nagyobb mennyiségben az emberi étrendben. Közülük három, az α- és a β-karotin, valamint a kriptoxantin a szervezetben részben A-vitaminná alakul át, azaz a provitaminok közé tartozik. A karotinoidok laboratóriumi körülmények között jelentős antioxidáns hatással bírnak, de az élő szervezetben prooxidánsként is viselkedhetnek, azaz más anyagok oxidációját segítik elő. A szív- és érrendszeri betegségek előfordulását tanulmányozó megfigyeléses vizsgálatokban ennek jelentősége nem érzékelhető, mivel – mint az egy antioxidánstól elvárható – a karotinfogyasztás csökkenti a betegségek kockázatát. Ezzel ellentétes eredményt hozott néhány, a daganatos betegségek megelőzését célzó intervenciós vizsgálat. Az Alpha-Tocopherol Beta-Carotene (ATBC-) vizsgálatot például félbe is kellett szakítani, mivel a β-karotint (20 mg/nap) szedő dohányzó férfiak körében jelentősen megnőtt a tüdőrák előfordulása. Hasonló tapasztalattal zárult a Carotene and Retinol Efficacy Trial (CARET-) vizsgálat is. A két tanulmány közzététele után az inga átlendült: sorra jelentek meg a karotinoidok veszélyeit taglaló cikkek a sajtóban. Pedig a kép nem ennyire sötét, csak a tisztánlátáshoz helyesen kellene interpretálni a bizonyítékokat. Arról van szó ugyanis, hogy a magas karotintartalmú étrend előnyös (veszélyességére semmi nem utal), csupán a tisztított karotinoidok, ezek közül is csak a β-karotin és az A-vitamin nagy dózisú fogyasztása hordoz kockázatot, és jelen tudásunk szerint csak fokozott oxidatív stressznek kitett (pl. dohányzó) egyéneknél.

A kiegyensúlyozott, növényi eredetű táplálékban gazdag étrend önmagában is fedezni képes az antioxidáns-szükségletet. Az antioxidánsokkal kapcsolatos pozitív eredmények jellemzően antioxidánsokban gazdag étrendet fogyasztók vizsgálatából származnak, nem pedig tiszta vegyületekkel végzett kezelések megfigyeléséből. Az antioxidánsok étrendi bevitele az egészségüket megőrizni kívánóknál előnyösebb, mint a tisztított antioxidánsok nagy dózisú fogyasztása, de ez elsősorban azért mondható el, mert kedvező hatásaikat jellemzően ilyen bevitel esetén igazolták. És figyelem: nem a betegségek megelőzéséről, hanem kialakulásuk kockázatának csökkentéséről van szó! Másrészt, úgy tűnik, a növényekben komplex formában, keverékként jelen lévő antioxidánsok nem csak jobban hasznosulnak (jobb a felszívódásuk), hanem ilyen formában fogyasztva biztonságosságukhoz sem fér kétség. Nem az a lényeg, hogy az antioxidáns természetes eredetű legyen (a molekulák eredete a szerkezeti képletükből nem állapítható meg!), sokkal inkább az, hogy természetes keverékként fogyasszuk. Kivétel persze itt is van: az E-vitamin esetén van némi igazság abban, amit egyes gyártók a „természetes” vitaminok jobb felszívódásáról állítanak. A természetes eredetű E-vitamin nagy részét az α-tokoferol alkotja, a szintetikusan előállítottban viszont biológiailag nem aktív és rosszabbul felszívódó tokoferol-származékok is előfordulhatnak.

Kiegyensúlyozatlan, egészségtelen étrend esetén az étrend rendezése az elsődleges. Ha ez mégsem lehetséges, a C- és E-vitamin pótlása készítmények formájában elfogadható alternatíva. A C- és E-vitamin – az adagolási korlátok betartása mellett – koncentrált formában, gyári készítményként fogyasztva is biztonságos. Jelen ismereteink szerint az antioxidánsok nem alkalmasak súlyos betegségek gyógyítására vagy megelőzésére, számos érdemükhöz, hasznos hatásukhoz azonban ettől még nem fér kétség. Az antioxidánsok „fénykora” tehát lezárult, a tudományos bizonyítékok tükrében ezek a vegyületek nem tekinthetőek mindenre jó csodaszernek. Az azonban bizonyos, hogy az antioxidánsokban gazdag étrend egészséges – és ez sem kevés.

Forrás: https://kodpiszkalo.blog.hu/

Ugye, milyen jó lenne, ha létezne egy olyan szer, amelynek fogyasztása megvéd a súlyos betegségektől és a gyógyulás esélyét nyújtja akkor is, ha a gyógyszerek csődöt mondanak?