Éppen ezek a szabadban töltött alkalmak azok, amikor újrahasznosíthatnánk néhányat belőlük! A Szimpatika hasábjain volt már szó napkollektor építéséről összegyűjtött sörösdobozokból, és barátaink készítettek már laterna magicát is a fenntarthatóság jegyében belőlük… Most néhány olyan gyors ötletet mutatok, melyekkel egy kempingezés során dobtam fel a társaságot, teaszűrőt, díszes kapucsínót és szúnyogűző mécsest varázsolva a sátor elé leterített alkalmi asztalra.
Az elkészítés módszere egyre kifinomultabbá vált, és az éles széleket is sikerült eltüntetnem néhány darab létrehozása után. Az első tárgy, amire szükségünk lett, de kimaradt a hátizsákból, a teaszűrő volt: a sörösdoboz homorú alj szinte adta magát ehhez a funkcióhoz.
Először a felfordított doboz alját lyukasztgattam ki egy kalapács (ez minden sátrazó alapkelléke) és egy bornyitó (ez is, de a szög remekül helyettesíti) segítségével. Óvatosan kell kopogtatni, mert vékony a doboz fala, és inkább sok apró lyuk készüljön, hogy tényleg szűrjön.
Aztán levágtam a doboz tetejét.
Mivel a sörösdoboz elég kicsi átmérőjű egy teáscsészéhez képest, megnöveltem azzal, hogy hosszában behasogattam a doboz oldalát (volt nálam egy konyhai olló – olyat használj, amit nem sajnálsz). Az így kapott „nyelveket” egy ceruzavastagságú ág segítségével felpödörtem, így szélesebb lett a szűrő, és kényelmesen meg lehet fogni.
Lassan csorgassuk át rajta a vizet vagy a kész teát!
Fedő a kávéscsészére…
…kilötyögés, kihűlés és az ízeltlábúak ellen.
A második darab, amit elkészítettem, egy fedő lett a kávéscsészére.
A levágott sörösdoboz alja olyan passzentosan illeszkedik az üveg kávéspoharamra (a legsztenderdebb magyar kávés alkalmatosság), mint ha hozzá árulták volna, aminek igazán megörültem, tekintve hogy a hangyák nagy érdeklődést mutattak minden ehető iránt – legjobban a sósmogyoró keltette fel az érdeklődésüket.
Közben arra is rájöttem, hogyan lehet az élektől többé-kevésbé megszabadítani az aludobozt.
Cikk-cakkban bevagdostam a levágott dobozalj szélét, és óvatosan kézzel visszahajtogattam a belső felére a fogakat. (Lehet, hogy egy gumikesztyű nem árt a művelethez, én szerencsésen megúsztam.)
A teaszűrőhöz hasonlóan hagytam két hosszabb nyelvet a fedőhöz fülnek, ezeket felpöndörítettem, és kész is volt a hasznos kis pohártakaró.
Szóróforma kapucsínóhoz
A legkimunkáltabb darab ez a kapucsínókészítés koronájaként felhasználható szóróforma lett.
Az ötletet egy réges-rég, Indiából kapott nagybecsű ajándék adta: ez egy fém hintőporos doboz teteje, amibe szorgos indiai kezek szép virágmintát kalapáltak. A megajándékozó azt mesélte, hogy a földön elköltött étkezések előtt ennek a segítségével szórják körbe az asztal helyét valamilyen porral, így ez a szép díszes minta lesz a „terítő” széle.
A kapucsinó díszítéséhez először a nem túl bonyolult (szívecske) formára történő lyukasztást végeztem el, ahogy a teaszűrőnél is tettem.
Aztán elvágtam a dobozt kb. 4 centis magasságban, egy hosszú, kb. 4 centis sávot meghagyva a fogó számára. A cakkozós eljárást alkalmaztam itt is, de a fogantyú szélén a cakkokat kifelé, a színe felé hajtottam, hogy felpödörve eltűnjenek szem elől.
Már csak a jó keményre készítette tejhab hiányzik, hogy meglepjük álmosan kóválygó szeretteinket.
Szúnyogűző párologtató
A szabadban töltött estéken a szúnyoginvázió ellen legjobb, legtermészetbarátabb és leghangulatosabb módszer egy szúnyogűző párologtató beüzemelése – természetesen sörösdobozból.
A sörösdobozt egy mosogatásra használatos fémgyapot segítségével megszabadíthatjuk a festéktől, így még dekoratívabb lesz a párologtatónk.
Vágjuk le a doboz tetejét, és egymástól egyenlő távolságra három „lábat” hagyva, vágjuk kb. félbe a dobozt.
A doboz oldalára tett lyukak nem csak díszítenek, de segítségükkel levegőt tud kapni a mécses: készülhet szöggel, árral, hegyes ollóval, lyukasztóval – a lényeg, hogy vigyázzunk a kezünkre. Karcolhatunk bele mintákat is.
A három lábat pödörjük fel, és készen is van a párologtató, be lehet alá tolni a teamécsest!
Vízzel hígított citrus- vagy levendulaolajjal használjuk.