A fal adja a másikat…

Hogyan lehet a falakat megvédeni az ajtóktól, az ajtókat a bútoroktól, a koszolódó helyeket a kosztól úgy, hogy a mindennapokban észre se vegyük, hogy vigyáznunk kell?

Színes plecsnik a bútorokon

Kicsi a hely, az ajtók bútoroknak ütköznek, a szekrényajtók pedig a falnak verődnek?

Szerencsére többféle anyagból, méretben és formában kaphatóak öntapadós „plecsnik” – a parkettát megvédendő ajánlják a bútorlábakra, de arra, ha tartós megoldást keresünk, inkább szögben végződő filckarikát vegyünk.

Felragasztás előtt a korongokat többféleképpen színezhetjük, díszíthetjük.

Ha azt szeretnénk, hogy ne üssön el a bútor vagy az ajtó színétől a felragasztott tappancs, hasonló színt keverjünk ki akril festékből, és azzal fessük le a felületét.

Ha viszont inkább vidámmá tennénk a berendezést, fessük élénkre a különböző helyekre felragasztandó filckarikákat.

Sőt, újságból, szalvétából, csomagolópapírból kivágott részleteket ragasztva rájuk, egész kis képcsarnokot varázsolhatunk szerte a lakásba. Használjunk ragasztólakkot a szép és időtálló felülethez.

„Harapós” kilincs

Aki nem lakott még huzatos, ajtócsapódós bérelt lakásban, szigorú háziúrral megáldva, aki a falat vizslatja az ajtó mögött, lehet-e valamiért karbantartási felárat felszámolni, nem is tudja, milyen nagy kincs lehet a kilincsvédő.

Ráadásul egy-egy fárasztó nap után nincs jobb dolog, mint a fotelban gubbasztva kézimunkázgatni, és felhasználni a maradék fonalakat valami jó célra. És az sem utolsó öröm, ha egy film alatt elkészül valami – ezért is érdemes kilincset védelmező állatok horgolásába kezdeni.

A horgolás alaplépéseiről itt lehet olvasni rövid eligazítást, de még jobb, ha felkeresünk egy horgolásban jártas barátnőt, aki egy tea mellett megmutatja az alaptrükköket.

Egy akkora hurkát kell horgolnunk, mint a kilincs. A végébe fűzhetünk kalapgumit, amivel szorosra húzzuk a kilincsvédőt, hogy ne csússzon le. Gyakorlottabbak horgolhatnak sokszínű kígyót – ehhez villás nyelv és két gülü szem kell hogy kerüljön extraként a hurkára –, vagy lábakkal felszerelt félelmetes krokodilt is

Végül az ablakkilincsek is kaphatnak horgolt kukacot, hideg reggeleken sokkal jobban esik a szellőztetés, ha puha, meleg a fogantyú.

Fólia a falon

Egy új lakás használatba vétele után (sajnos) elég hamar kiderül, hol vannak óvandó falfelületek: az íróasztal mögött hamarosan felismerhetőek a cipőtalpak, a kukába lendített teafilter barna csóvát húz a falra, a falhoz tolt asztal mögött meglátszik a rongy nyoma, ahogy letöröljük, a szűk helyen a zöldségeskosár mozgatása csúnya csíkot hagy…

Ne legyenek illúzióink, idővel úgyis meglátszik a lakáson, ha használjuk, de érdemes figyelni ezekre az első jelekre, és megvédeni a falat a gyakran támadott helyeken. Amúgy is nagy lehet a késztetés az első időkben, hogy ecsettel a kezünkben mániákusan kövessük a nyomokat, különösen, ha magunk is részt vettünk a felújításban: ha maradt a falfestékből, most még úgy át lehet vonni a bepiszkolódott részeket egy-két réteggel, hogy nyoma sem lesz a szennyeződésnek. Száradás után viszont fedjük be valamivel az érzékeny helyeket. A többféle vastagságban kapható A/3-as átlátszó fólia – van fényes is, matt is – segítségével beboríthatjuk a szennyezésnek kitett falrészeket.

De díszíthetjük finoman a fóliát mintás pauszpapírból, szalvétából kivágott, szalvétalakkal felragasztott, vagy prospektusból, régi naptárból vett, ragasztószalaggal rögzített részletekkel – vagy rajzolhatunk rá magunk is.

Nosztalgiázni vágyók szerezhetnek ötleteket a nagyanyáink konyhai falvédőiről.

A konyhai asztal vonalában elhelyezett védőfólia pedig szolgálhat üzenőfalként is egyben; akasszuk fel mellé a fóliára író tollat és a speciális törlőszivacsot.