A Betadine oldat országos, reprezentatív kutatás készítését kezdeményezte, hogy felmérje, mennyire tudatosak a hazai szülők gyermekeik internethasználatával kapcsolatban.
Szinte minden 6-14 év közti gyermek használhat digitális eszközt, kétharmaduk ráadásul rendelkezik is sajáttal. A szülők tudomása szerint a leggyakrabban játszanak ezekkel a készülékekkel (73%), tanulnak, házi feladatot készítenek a segítségükkel (54%) vagy kapcsolatot tartanak másokkal (53%), de emellett minden harmadik gyermek közösségi oldalakat is használ.
Utóbbi azért is érdekes, mert a szülők 60%-a gondolja a social mediát a legveszélyesebb nyilvános térnek, megelőzve ezzel a tömegközlekedést (48%) és az iskolát (26%). A válaszadók harmada ennek ellenére sem szokott beszélgetni a gyermekével az online tér veszélyeiről.
A kutatás alapján a fő veszélyforrásnak a közösségi médiában az idegeneket és azokat a felnőtteket látják, akik gyereknek adják ki magukat (a diplomás válaszadók 79%-a teszi ezt az első helyre); emellett ugyancsak rizikósnak tartják az ismeretlen fiatalkorúakat és más, idegen gyerekeket is.
Nem tudunk eleget az online veszélyekről
A kitöltők több mint fele úgy érzi, nem elég tájékozott, vagy lenne még mit tanulnia a digitális biztonság témakörében. Ezt is mutatja, hogy míg a válaszadók jelentős része ismeri az adatlopás, az álprofil és az online zaklatás kifejezéseket, viszont a “FOMO” (félelem attól, hogy kimarad valamiből) vagy “grooming” (bizalomba férkőzés szexuális kizsákmányolás céljából) szavak jelentését már kevesen tudják.
Emellett a háztartások felében nincsenek szabályok az eszközhasználatra vonatkozóan és a többség nem használja az elérhető biztonsági beállításokat a gyermekek védelmére: például csupán harmaduk állított be gyerekbarát szűrőt a digitális eszközökre.
Bántalmazottak és bántalmazók
Az online bántalmazás az egyik leggyakoribb internetes veszély, amely minden 5. gyereket érinthet. A kutatásban résztvevők harmada ismer olyan fiatalt, akit ért már online bántalmazás; a 16-19 éves korosztálynál ez a válaszolók kétharmadára igaz.
Emellett 10-ből 1 kitöltőnél előfordult már, hogy a saját gyermeküket érte bántalmazás, ami pedig jellemzően vagy úgy derült ki, hogy beszámolt róla az érintett, vagy gyanús lett a helyzet, és rákérdeztek a szülők.
A legtöbben ezt úgy kezelték, hogy leültek közösen és átbeszélték a szituációt (59%) vagy beszélgettek a bántalmazóval (39%); minden ötödik szülő azonban nem tudta, miként lehetne megoldani egy ilyen helyzetet.
„Nagyon fontos, hogy a szülő az online bántalmazás előfordulása esetén ne essen pánikba, hanem gondolja végig, majd beszélje át gyermekével a lehetséges forgatókönyveket. Van néhány olyan praktikus eszköz, amely a probléma közvetlen kezelésére szolgál: például az érintett tartalmak eltávolíttatása az internetről, annak jelentése a lehetséges fórumokon (pl. Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság által működtetett Internet Hotline felület), a zaklató letiltása vagy szükség esetén eljárás indítása.
Az eset kezelése azonban itt nem állhat meg, a gyereknek segíteni kell a feldolgozásban, továbblépésben is. Egy online bántalmazás áldozatává esett gyereknek az egyik legtöbbet az jelentheti, ha érzi, hogy a szülője, vagy más bizalmi felnőtt mellette áll, bizalommal fordulhat hozzá.
Mindenekelőtt persze a nulladik lépést bármelyik nap megtehetjük, hogy sokszor beszélgetünk a gyerekünkkel arról, hogy pontosan mit csinál az online térben” - tette hozzá dr. Rácz Dominika, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány jogásza.
Bár ezt talán még nehezebben ismerik be a gyerekek, mégis tízből egy szülőnél az is előfordult már, hogy a gyermeke volt a bántalmazó - a fővárosban ez minden negyedik szülőre igaz.
Legtöbbször ez úgy derült ki, hogy a szülő észrevette a jeleket és rákérdezett; és csupán az esetek harmadában mondta el a gyermek magától.
A szülők harmada nem tudta, hogyan lehet kezelni a helyzetet vagy bízott abban, hogy megoldódik magától, pedig a válaszadók háromnegyede szerint a szülők feladata megelőzni az online bántalmazást.
Borítókép: Envato Elements