Milyen világban élünk? – Apaszemmel

A nejem által leírt történeteknek azért van egy olyan oldala is, amit próbálunk elhallgatni a gyerekek elől, amennyire csak lehet. Az autófeltörésünk alkalmával én jogkövető állampolgárként feljelentést tettem ismeretlen tettesek ellen, de bevallom, nem számítottam arra, hogy bármire is jut a rendőrség. Ez egy lassan hatéves történet, amelyben meglettek a tettesek és kiderült, hogy egy bűnszövetkezetről volt szó, akik kimondottan egy autótípus bizonyos alkatrészeire „szakosodtak”. A rendőrség tehát látszólag megoldotta az ügyet, de azóta is félévente beidéznek a bíróságra, ahol a mai napig nem jelent meg a feltételezett elkövető. Megoldás tehát nem született, pedig az első idézésemnél boldogan mondtam odahaza, hogy lehet, hogy megvan a tettes. Ettől mindenki megnyugodott, hiszen az akkor hat- és nyolcéves gyerekek úgy érezték, hogy nem lehet, hogy nincs igazságszolgáltatás, és „Apa, ugye elkapják a rabolót!”… Nem tudtam nekik megnyugtató választ adni, hiszen a hivatalos szerveknek is meg van kötve a kezük.

A legszomorúbb eset a lakáshitelünk története, amivel sajnos csak a kisebbik baj, hogy közel hatvan százalékkal fizetek többet most, mint amikor aláírtuk a hitelszerződést. A nagyobbik probléma az, hogy kizárólag azért kellett, hogy felvegyünk egy ekkora összeget, mert annak idején beszálltunk egy tetőtér-ráépítésbe, ami soha nem valósult meg. Mi az akkori kétszobás lakásunkat eladtuk, a kivitelezés elkezdése után albérletbe költöztünk (akkor már négy gyerekkel), de a lakás a mai napig nem készült el. A benne maradt összeggel nem sokkolnék senkit sem, de azt nagyon bánom, hogy a két nagyobb gyerek már teljesen tisztában volt mindennel. Ők a mai napig nem értik, miért zárták le az ügyet, hiszen azzal az indokkal, hogy a kivitelező akkori ügyvezetőjének semmilyen vagyona nincs, egy forintot nem láttunk abból az összegből. Ez van. Nem váltunk el, nem lettem alkoholista, nem őrült meg senki...

Mindezek ellenére mi a szerencsések közé sorolhatjuk magunkat, mert első lakásunk megvásárlásánál mögénk állhattak a szüleink és a nagymamám, csak nagyon nehéz elölről kezdeni az alapvető egzisztencia felépítését – és higgyék el, nincsenek nagy igényeink.

A hétköznapi törvénysértőkről pedig nem írok, mert kevés hozzá ez az oldal. De azt azért bevallom, hogy nagyon nehéz elmagyarázni egy gyereknek, mi az az adócsalás, a feketemunka, a korrupció, és folytathatnám...

Hála Istennek, hogy nincs fegyverem!