A migrén egy rendkívül gyakori, súlyos neurológiai rendellenesség, amely világszerte emberek százmillióit érinti, és egyre gyakoribb. A becslések szerint a felnőtt lakosság körülbelül 10-15%-a szenved migréntől, és a nők háromszor nagyobb eséllyel érintettek, mint a férfiak. A migrénes rohamokat gyakran hányinger, hányás, fény- és hangérzékenység, valamint koncentrációs nehézségek kísérik. A migrénnek létezik úgynevezett aurás formája is, amelyben a fejfájást megelőzően különféle idegrendszeri tünetek jelentkeznek, például látászavarok, zsibbadás vagy beszédzavar. Noha a migrént nem lehet véglegesen gyógyítani, számos kezelési lehetőség áll rendelkezésre a tünetek enyhítésére és a rohamok gyakoriságának csökkentésére.
A migrénes rohamok gyakorisága jelentős egyéni eltéréseket mutat. Egyeseknél évente csupán néhány alkalommal jelentkezik, míg másoknál havonta több alkalommal is felléphet. A rohamok általában 4–72 óráig tartanak kezelés nélkül, de súlyos esetekben akár még hosszabbak is lehetnek.
A migrén nemcsak érzelmileg roppant megterhelő, egyben komoly gazdasági és társadalmi terhet is jelent. A WHO szerint például a migrén a 15-49 éves korosztály munkaképességének egyik vezető oka világszerte. A migrénben szenvedők gyakran képtelenek ellátni mindennapi teendőiket a roham idején, ami rendszeres munkahelyi hiányzásokhoz, sőt akár az állásuk elvesztéséhez is vezethet. Amennyiben pedig valaki úgy dönt, hogy dolgozik a rohamok alatt, annak nemcsak romlik a teljesítménye, hanem a pihenés hiánya miatt sokkal megterhelőbbé válnak a rohamok.
A migrénes fejfájás tünetei eltérő súlyossággal rendelkezhetnek. A migrénes rohamok általában három vagy négy fázisban zajlanak le:
1. Prodromális fázis (előjelző tünetek): A rohamot megelőző 24–48 órában jelentkezhet. Tünetei közé tartozhat a hangulatingadozás, az étvágy megváltozása, az ásítozás, a székrekedés, a gyakori vizelés, a nyaki merevség és a fokozott érzékenység a környezeti ingerekre.
2. Aura (aurás migrén esetén): A migrénes betegek körülbelül egyharmadánál a migrén aura megjelenésével is jár. Az aura általában 5–60 percig tart, és többnyire vizuális jelenségekből áll (például villódzó fények, cikk-cakkos vonalak, látótérkiesés). Ezen kívül érzékszervi- (zsibbadás, bizsergés), motoros- (gyengeség) és beszédzavarok is előfordulhatnak.
3. Fejfájás fázis: Ez a roham legkínzóbb része. A fájdalom többnyire féloldali, lüktető jellegű, és fizikai terhelés hatására súlyosbodik. Gyakran kíséri hányinger, hányás, fokozott fény- és hangérzékenység. A fájdalom lehet mérsékelt vagy rendkívül súlyos, és akár 72 órán át is tarthat, ha nem kezelik időben.
4. Rekonvaleszcencia (felépülési szakasz): A fejfájás elmúltával sokan még napokig tapasztalhatnak kimerültséget, koncentrációs nehézségeket, hangulati ingadozást vagy általános gyengeséget.
Érdemes külön is megemlíteni a migrén egyik speciális altípusát, a vestibularis migrént. Ezt a migréntípust szédülés, egyensúlyzavar és a tünetek mozgásra történő rosszabbodása jellemzi. A vestibularis migrén egyedi tulajdonsága, hogy fejfájással vagy anélkül is jelentkezhet, ezért sokszor nehézségekbe ütközik a diagnózis felállítása. Kezelése hasonló elveken alapul, mint a klasszikus migrén esetében.
A migrén az elsődleges fejfájások egyik típusa, azaz nem szervi probléma, hanem más tényezők váltják ki. A migrén pontos mechanizmusa még nem teljesen tisztázott, de jelenleg több elmélet is létezik. A régebbi megközelítés szerint a migrént az agyi erek szűkülete (az aurafázis alatt), majd tágulata (a fejfájásos fázis alatt) okozza. Ma már úgy tudjuk, hogy bár az érrendszeri változások fontos szerepet játszanak a rohamok során, önmagukban nem magyarázzák meg a migrén tüneteit.
A mai kutatások ezért inkább az agyban lezajló kémiai és idegrendszeri folyamatokra helyezik a hangsúlyt. A migrén során kulcsszerepet játszik például a trigeminovaszkuláris rendszer aktivációja és a CGRP nevű neuropeptid felszabadulása, amely gyulladást, fájdalomérzetet és értágulatot okoz.
Meg kell ezen felül említeni az aurajelenségek kialakulásához köthető kortikálisan terjedő depolarizációt (korábban: kortikálisan terjedő depresszió), ami egy lassan terjedő idegsejt-aktivitási hullám az agykéregben. A kortikálisan terjedő depresszió hatással van az agyi vérkeringésre, emellett ingerelheti a fájdalomérző idegrostokat is.
A migrén kialakulásában genetikai és környezeti tényezők egyaránt szerepet játszanak. A betegség családi halmozódást mutat, azaz gyakrabban jelenik meg azoknál, akiknél a családban korábban már előfordult. A migrén egyes típusai, például a hemiplégiás migrén, konkrét genetikai mutációkhoz köthetők.
Meg kell említeni a hormonális hatások szerepét is. A migrén sokkal gyakoribb nőknél, különösen a hormonális változásokkal járó időszakokban és életszakaszokban – például menstruáció, terhesség vagy menopauza idején.
Leggyakoribb kiváltó tényezők:
A neurológus a tünetek alapján általában meg tudja állapítani a migrén diagnózisát. Ezzel együtt vannak esetek (első fejfájásos roham, szokatlan tünetek stb.), amikor további vizsgálatok is indokoltak lehetnek más kórképek kizárása érdekében.
A migrén kezelése kétféle célt szolgál: a roham gyors enyhítését és a rohamok megelőzését. A migrénes fejfájás gyógyszer segítségével kezelhető, illetve a megelőzésre is rendelkezésre állnak szerek. Ezek mellett rendelkezésre állnak alternatív terápiás opciók is, a
Akut (tüneti) kezelés:
Megelőző (preventív) kezelési opciók migrénes fejfájás ellen: akkor javasolt, ha a beteg havonta legalább 4–5 rohamot él át, vagy a rohamok súlyosak.
Bár a nem vényköteles fájdalomcsillapítók enyhe esetben segíthetnek, nem kapható igazán hatékony migrén gyógyszer vény nélkül, ezért is fontos, hogy időben orvoshoz forduljunk.
Alternatív terápiák:
A migrén megelőzésében kulcsszerepet játszik az életmódbeli tényezők optimalizálása és a kiváltó okok elkerülése.
Ajánlások:
Tekintse meg a Szimpatika kínálatában kapható fájdalomcsillapítókat!