Az evolúció „beprogramozta” az emberbe azt az ösztönt, hogy a síró csecsemők megnyugszanak, amikor édesanyjuk a karjába veszi és hordozza őket. A kutatók megfigyelték, hogy amikor a babákat felveszik és hordozzák, pulzusszámuk csökken, és „automatikusan és mélységesen” megnyugszanak. Ugyanez azonban nem történik meg, ha csupán egy helyben maradva tartják őket a karjukban.
A Current Biology legújabb számában megjelent tanulmányból az derül ki, hogy a csecsemőnek a hordozásra adott válasza az idegi, motoros és kardiológiai szabályozás koordinált rendszere.
„A csecsemő reakciója enyhíti a cipelés által az anyára rótt terhelést, így az anyának és a csecsemőnek egyaránt jót tesz” – magyarázza Dr. Kumi Kuroda, a Riken Agytudományi Intézet kutatója. A kutatók úgy vélik, hogy ez a megnyugvási reakció olyan tulajdonság, ami az evolúció során sok emlősben, például az oroszlánokban és a mókusokban is megmaradt.
A kutatás során egerek kicsinyeiben is mérték az elektromos agyi aktivitást. Amikor az egérkölyköket anyjuk hordozza, jellegzetes, összehúzott testtartást vesznek fel, végtagjaikat behajlítják, és abbahagyják a magas, nyüszítő hangok kiadását. Az egerek esetében a megnyugvási reakció az érintés és a testmozgás érzékelésétől függött.
A kutatók szerint az eredmények jelentős következményekkel lehetnek a csecsemőgondozásra. A csecsemők reakcióinak megértése ugyanis enyhítheti a szülők frusztrációját, ami Dr. Kuroda szerint azért nagyon fontos, mert a csillapíthatatlan sírás gyakori oka a gyermekbántalmazásnak.
forrás: https://semmelweisfigyelo.hu