Mennyből egy angyal – Apaszemmel

Pedig meg kell nyugtatnom mindenkit, nem tartozunk semmiféle szektához, alkalmazunk fogamzásgátlást is, nem is vetek keresztet minden feszület láttán. És még csak meg sem őrültem, hogy erről írok, csak a karácsonyi „megőrült a város, még egy plazmatévét minden háztartásba, csakazértis autóval megyek” mizéria miatt többször is BKV-ra szálltam a gyerekekkel. Hiszen megérkezett Dávid, így én viszem őket mindenfelé, és nem egyszer néznek hülyének hétfő reggel a trolibuszon: „Ennyi gyerek, pedig egész fiatal, lehetne jófej is…” De rá kellett döbbennem, hogy jó! Mármint nem a troli, hanem az a plusz egy óra a srácokkal. Egy szürke keddi reggelen, három megálló alatt megtudtam például, hogy Ádám szeretne egy wah-pedált a gitárjához, és azt is, hogy Borcsának udvarolnak – hozzáteszem 11 éves, tehát a lovag egyelőre szimpatikus –, de Gergőnek még mindig én vagyok az első számú férfi az életében. Bencét persze egyedül a rendőrsisakja érdekli, ha tehetné, mindenkit igazoltatna.

Azaz többet vagyok velük, és ez jó. Azt hiszem, ezt a kéthetes Dávidnak köszönhetem, mert az ember hajlamos arra, hogy baromi fontosnak érezze a teljesítést, a munkahelyén eltöltött időt, meg mindent, de ahogy megérkezik egy icipici kis angyalka, aki csak az édesanyjától függ, máris fontos leszek a többiek számára. Szép lassan hozzászokunk – mármint a gyerekekkel – a közös indulásokhoz, és pár nap után az együtt töltött időt a karácsonyi tervezgetéssel töltjük. Minden évben zenét adunk ajándékba a családtagoknak, hiszen megfizethető, házon belül kivitelezhető, már az elkészítése is örömet okoz, és a szívhez szól! A zenekari felállás: Ádám: szólógitár, Borcsa: zongoraének, Gergő: ütőhangszerek-ének, Bence: gumigitár-ének, meg minden. Reggelente összeírjuk a dalokat, délután pedig KÖTELEZŐ próba. Külön megjegyezném, Ádám még egyszer sem mondta le ezt, pedig nem biztos, hogy 15 évesen a „pisis” tesózenekar, élükön a „ciki” apuval a legfontosabb tényező, de örülök, amíg velünk tart.

Szóval örülök, hogy nem kell menni venni, feleségem minden gyermek egy nagyobb kívánságát elintézte a neten, így rám hárul a szórakozás és az eredmény: egy csomó nevetés, zene meg szöveg EGYÜTT! Szép karácsonyt!

(Cikkünk 2008-ban jelent meg a Szimpatika magazinban.)