A rossz idő beálltával fokozottabban kell odafigyelnünk arra, hogy vitaminkészleteink nehogy megcsappanjanak, jobb nem is esélyt adni a megfázásnak, influenzának. A csipkebogyó rendszeres fogyasztásával nagyobb eséllyel kerülhetjük el a betegségeket, nem csoda, hisz az összes vad és kerti növény közül a csipkebogyó tartalmazza a legtöbb C-vitamint.
Csipkerózsa, gyepűrózsa, vadrózsa, bicskefa, ebrózsa, csitkenye, hecsedli, rosa canina – ezek mind-mind a csipkebogyót jelentik. Mindegy is, hogy hogy nevezzük, a lényeg a jótékony hatás, amit kifejt.
A vadrózsa élénkpiros áltermésével hazánkban bárhol találkozhatunk, ha hegy és domboldalakon, erdőszéleken kirándulunk. Már az ókorban is ismerték jótékony hatásait, amiből van bőven. Immunerősítő, roboráló hatású, használhatjuk náthás és lázas megbetegedések, legyengült állapotok kiegészítő kezelésére, jót tesz bélhurut, hörghurut esetén, javítja az emésztést, vízhajtó, vese – és hólyagbántalmakat is gyógyít, serkenti a mellékvesék és a máj működését, és idegnyugtató is. Az apró piros bogyók ugyanis valójában hatalmas C-vitamin raktárok, tízszer több C-vitamint tartalmaznak, mint a citrom, de van bennük még vas, kálcium, magnézium, flavonoidok, alma – és citromsav is. Megvásárolhatjuk szárítva, és szőreitől, magvaitól megtisztítva "csipkehúsként" is. Hazánkban főleg teaként és lekvárként szokták elkészíteni, de más országokban még bort, pálinkát, levest is készítenek belőle.
A rossz idő beálltával fokozottabban kell odafigyelnünk arra, hogy vitaminkészleteink nehogy megcsappanjanak, jobb nem is esélyt adni a megfázásnak, influenzának. A csipkebogyó rendszeres fogyasztásával nagyobb eséllyel kerülhetjük el a betegségeket, nem csoda, hisz az összes vad és kerti növény közül a csipkebogyó tartalmazza a legtöbb C-vitamint.