A gyógyszerész – biztos pont az egészségben

A Gyógyszerészek Világnapjának idei mottója: „Gyógyszerész – biztos pont az egészségben”.

A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság a Gyógyszerészeti Világszervezet tagjaként a gyógyszerészek helytállásának, illetve a járvány során szerzett élményeik, tapasztalataik bemutatásával ünnepli meg a világnapot. A következőkben olyan írások, élménybeszámolók olvashatóak, amelyek bemutatják, milyen feladatok ellátásával segítették a gyógyszerészek a járvány elleni védekezést és a hozzájuk forduló betegeket.

A Szimpatika kisfilmet is készített arról, hogyan élték meg a gyógyszerészek a szokatlanul nehéz időszakot:

{rLpg_Mgb3-Q}

„Az intézeti gyógyszerellátásnak békeidőben is jellemzője, hogy nem várt, előre megírt megoldással nem rendelkező, sokváltozós helyzetekben kell helytállnunk. A járvány ideje alatt ez mindennapossá vált, a napi rutin kiszámíthatósága szinte megszűnt. Az ellátáshoz kapcsolódó kihívások is hullámszerűek voltak, mint maga a járvány. Az első időszakban a védőeszközök, fertőtlenítők és a hiánycikké váló gyógyszerek beszerzése jelentett nehézséget. A járvány előrehaladtával pedig a sok beteg szükségletének megfelelő készlet folyamatos biztosítása, és ezzel párhuzamosan a vakcinációhoz kötődő feladatok határozták meg a mindennapokat. A járvány a korábbinál sokkal szorosabb együttműködésre késztette a különböző szakterületek képviselőit, ami sokszor azt jelentette, hogy a saját területüktől idegen terepen kellett helytállniuk. Ennek köszönhetően az egyetemen belül és azon kívül is jó kapcsolatok alakultak ki, ami a későbbiekben csak hasznára válhat az ellátás egészének. Számomra ennek megélése jelentett pozitív tartalmat ebben a nehéz helyzetben.” – mondta Sebők Szilvia, a Semmelweis Egyetemi Gyógyszertár Gyógyszerügyi Szervezési Intézetének főgyógyszerésze. Hozzátette: „A munkaidő fogalma átalakult a járvány ideje alatt. „Feladat” volt, nem munkaidő. Feladat, amelynek másik végén egy beteg, annak reménykedő családja, szerettei, szűkebb és tágabb környezete állt, és mi erőnkön felül igyekeztünk mindent megtenni ezekért az embertársainkért. Éjjel is elindultunk otthonról gyógyszerért akár másik kórházba, nagykereskedőhöz, vagy éppen mi adtunk át készítményt más intézményben fekvő beteg számára. Az idősotthonok lakóinak kampányoltása idején napokon át dideregve csomagoltuk a vakcinákat a hűtőkamrában, hogy időben készen legyen minden. Az ellátó osztályokon többen munkaidőn túl is részt vettek önkéntes feladatokban, amely adminisztrációt és konkrét betegellátási tevékenységet egyaránt jelentett. Az intézeti gyógyszerészet a jéghegy víz alatti része. Sejthető, hogy ott van, de a külső szemlélő számára sokszor láthatatlan marad, pedig nincs olyan gyógyszer, amely ne a gyógyszertáron keresztül kerülne a betegekhez.”

Kocsis Máté, a Pécsi Tudományegyetem Gyógyszerészeti Intézet és Klinikai Központi Gyógyszertárjának szakgyógyszerésze szerint a gyógyszerészet, mint az egészségügy multidiszciplináris területe, a járvánnyal érkező nehézségekkel, feladatokkal újabb és újabb kihívásokkal került szembe. A tavalyi évben kialakult ellátási nehézségek megoldása, illetve az idén megindult oltási program fontos szerepeket osztott a gyógyszerészekre. A Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központja, mint regionális központ, komoly szerepet kapott az oltási programmal járó feladatok lebonyolításában. Sok esetben készítmények speciális tárolása, szállítása és elosztása mellett a vakcinák szakszerű előkészítésében is részt kellett venni. Különösen a fokozottan hőérzékeny védőoltások okoztak logisztikai és szervezési kihívásokat. „A nehézségek mellett rengeteg pozitívum is történt az idei események alatt. A szakma értéke a klinika vezetőségével és az orvosokkal közös munka során jelentősen felértékelődött, új szakmai kihívásokkal szembesültünk és oldottuk meg azokat. A lakosság oltása során gyakran kértek tőlünk információt a vakcinákról orvosok, civilek, illetve saját ismerőseink is gyakran fordultak hozzánk tájékoztatásért a járvánnyal és az oltásokkal kapcsolatosan. A gyógyszerészeknek kulcsszerepe volt a szakszerű tájékoztatásban, a racionális döntéshozatalban, és ez növelte az egészségügyi szakemberekbe vetett bizalmat. Összeségében vegyes élményekkel teli időszakot tudhatunk magunk mögött, mind szakmai mind személyes szinten, de a további esetleges nehézségek kezelésében mindenképpen hasznos tapasztalatokat szerezhettünk.” – nyilatkozta a szakgyógyszerész.

Gulyás Eszter, a Semmelweis Egyetemi Gyógyszertár Gyógyszerügyi Szervezési Intézetének szakgyógyszerésze úgy nyilatkozott: „Az elmúlt „járványév” nagyban átalakította mindennapos rutinunkat, szakmai életünket. Kórházi-klinikai gyógyszerészként az eddiginél is fontosabb volt jelenlétünk a gyógyszerellátásban, az osztályos munkában és döntéstámogatásban, vagy akár a „központi gyógyszertári” szerepünk révén kapcsot képezni a betegellátó-rendszer egyes pontjai közt. A kihívások és nehézségek ellenére a járványidőszak pozitívuma, hogy javult és elmélyült a gyógyszerész-klinikus párbeszéd, és erre méltán alapozhatunk a jövőben. Nagyon sok új munkakapcsolatot alakítottunk ki a járványév során, ez egy lehetőség is volt mind számunkra, mind a kórházi-klinikai gyógyszerészet számára.„ A szakgyógyszerész elmondta: „Gyógyszerészként mindig számíthattak rám a betegellátást végzők, legyen szó hétvégéről vagy ünnepnapról, éjszakáról vagy nappalról. Mindig elérhető voltam, mert úgy éreztem, hogy ez a legkevesebb, amit megtehetek ebben a nehéz időszakban. Ez olykor olyan feladatokban is megnyilvánult, amelyek merőben eltértek a mindennapi gyakorlatomtól. Próbáltam ott segíteni, ahol tudtam, és büszkén vállaltam, hogy mindezt gyógyszerészként teszem, karöltve nővérekkel, rezidensekkel, szakorvosokkal vagy adott esetben adminisztrátorokkal, pszichológusokkal. Mindezt a sok nehézséget egy olyan fiatal gyógyszertári csapattal küzdöttük végig, ahol gyógyszerészek és gyógyszertári asszisztensek egymást segítve dolgoztunk – sokszor nehéz körülmények közt, de minden nap azért, hogy a járványt mihamarabb leküzdhessük és eközben minél magasabb szintű betegellátást biztosíthassunk.„

A további élménybeszámolók ide kattintva olvashatóak.