A légutak gyulladásos megbetegedéseiben köhögés csillapítására, de köptetőként baktériumölő és gyulladáscsökkentő hatása miatt is gyakran alkalmazzák. Oldja a letapadt nyákot, elősegíti a köpetképződést.
A torok nyálkahártyáját bevonva enyhíti a gyulladást, csillapítja a köhögési ingert. Ártalmatlansága miatt a gyermekgyógyászatban is szívesen alkalmazzák. A mag csekély mértékű duzzadóképessége miatt néha hashajtó szerként is használatos.
Külsőleg a népi gyógyászatban bőrsérülésekre, vágott és gennyes sebekre, nehezen gyógyuló fekélyekre és vérzéscsillapításra használták. Az útifű friss levelét nehezen gyógyuló sebekre szokás tenni: fertőtleníti, összehúzza, bezárja a sebet, valamint elősegíti a véralvadást.
A sokoldalú gyógyító
A lándzsás útifűnek kifejlett, ép levelét használják gyógyászati célra.
Útifűtea másképp: Forrázzunk le 2–3 dl forró vízzel 2 teáskanálnyi szárított lándzsás útifüvet, hagyjuk állni 10 percig, majd szűrjük le! Kívánság szerint mézzel édesíthető. Naponta 2–3 csésze teát fogyasszunk! Teája nyálkaoldó és köhögéscsillapító, légúti megbetegedések esetén használják. Sok dohányos vallja, hogy az útifű teája segít leszokni a dohányzásról.
Friss levélpép: fog-, fej-, fülfájás esetén, nyílt sebek, csípések, kígyómarás kezelésére használják.
Szirup: Forrázunk le 3 dl vízzel 1 maréknyi friss vagy szárított útifűlevelet, és hagyjuk kihűlni, majd szűrjük le! A főzetet újfent forraljuk fel, majd kis lángon sűrítsük be, és keverjünk hozzá 150–200 g mézet! Főleg a gyermekek használják, naponta 1–2 evőkanálnyi fogyasztása ajánlott.
Borogatásra és gargarizálásra: Csészénként 2 tk szárított lándzsás útifüvet öntsünk le hideg vízzel, majd gyakori kevergetés mellett 1 órán át hagyjuk állni! Alkalmazható a száj- és a toroknyálkahártya, illetve a bőr gyulladásainak kezelésére.
Ellenjavallat: szem- és a szemhéjfertőzés esetén először kérjük ki orvosunk véleményét! Várandósság és szoptatás ideje alatt belsőleg történő alkalmazása, nagy mennyiségben való fogyasztása nem ajánlott!
Borítókép: pixabay.com