Az aggódás, hogy nem sikerül megoldani, amit elterveztünk, nem felelünk meg a követelményeknek, a várakozás alatt teljesítünk vagy éppen megszégyenülünk, ez szorongásos állapotot teremt, fizikai tünetekkel jár.
A stresszhormonok kiáramlása folytán emelkedik a vérnyomás, szapora lesz a pulzus, kitágul a pupilla, kiver bennünket a veríték, elvörösödünk, elsápadunk. Ebben a helyzetben kifejezőképességünk gyengül, nem találjuk a megfelelő szavakat, s ettől még idegesebbé válunk. A környezetre nem tudunk figyelni, a kérdések, a körülöttünk történő események nem, vagy alig jutnak el a tudatunkig. A magyarázat: az agyunk bal és jobb féltekéje közötti összhang rendszere megbomlik, fellép viszont a támadás és menekülés ősi ösztöne, vagyis az "üss vagy fuss" reakció. Ez azonban nem istencsapása, ami ellen semmit nem tehetünk.
Megfelelő gyakorlattal, akarattal leküzdhetők e félelmek és szorongások. Megpróbálhatjuk a szakemberek által ajánlott módszert, ami az agy két féltekéje közötti összhangot előmozdíthatja oly módon, hogy az egyik tenyerünket a homlokra, a másikat a tarkóra helyezzük és ennek nyomásával javíthatjuk az agyi vérellátást, feloldhatjuk a görcsöt. A lámpalázat kiváltó esemény előtt jó szolgálatot tehet néhány mély lélegzetvétel, ugyanis a szorongás következtében kapkodóvá lesz a légzés, ez oxigénhiánnyal jár, ami természetesen rontja a teljesítményt. Ha a megfelelő tudás birtokába vagyunk, akkor győzzük meg magunkat azzal, ami másnak sikerül, az nekünk is menni fog. Ezért idézzük fel magunkban a korábbi sikereket, ezekre koncentráljunk. Az is segíthet, ha nyíltan megmondjuk, idegesek vagyunk. Sokkal jobb, mintha megpróbálunk suta vicceskedéssel, "jópofizással", netán agresszív fellépéssel leplezni a félelmünket. És végül gondoljunk arra, az esetleges tévedés, hiba mindenkivel előfordulhat, még velünk is!