Közösségi közöny

- Újabb SMA-s gyermek kezelésére jött össze a szükséges összeg – közösségi összefogásból. 

- Leégett egy ház, fedél és ruhák nélkül maradt egy család, de a közösség ereje megoldotta! Örömhír, valóban, jó látni, hogy felfoghatatlan összegek gyűlnek össze elképzelhetetlenül rövid idő alatt.

A fent említett helyzetekben mindenki belátta, hogy a sok kicsi bizony nagyon sokra megy. Mindenki látja, hogy a közösségi média lényege, hogy ő maga is a része, építője, beleteheti magát. Ugyanez igaz a társadalomra, kollégális viszonyokra, lakóközösségekre is. Akkor ezzel a lehetőséggel miért nem élünk?

A budapesti forgalom csimborasszója a közönynek és önzőségnek. Minden reggel azzal szembesülök, hogy a szabályosan sorban állók isszák meg a levét a sor elejére furakodók nemtörődömségének. Ugyanitt maradva: egy buszt kiengedni egy megállóból nekünk semmibe sem kerül, de a buszon ülő 60 ember közül valaki biztosan nagyon siet! Ez a KRESZ szerint is kötelességünk, de van még millió olyan helyzet, amikor a saját elsőbbségünkről le kellene mondanunk más(ok) javára.

Ha kifogy a kávégépből a víz, ön újratölti, vagy hagyja, hogy a következő kolléga gondja legyen? Ha otthon már csak egy korty van a tejesdobozban, előveszi a kamrából a másikat, hogy ne a párjának kelljen a hajnali kávézáskor? Segít a futárnak a lépcsőházban, akár ajtót nyitni, akár azzal, hogy maga elé engedi?
Bevásárlásnál előre engedi a síró gyerekkel álló anyukát, vagy azt, aki mindössze két zsemlét vett?

A környezetvédelem és a környezetünk tisztán tartása szintén egy olyan közösségi játék, ahol az egyén apró lépései a végén valami nagyot hoznak létre. Ha mindenki „csak egy” PET-palackot szed össze az erdőben, egyszercsak tiszták lesznek az erdőink. Ha mindenki csak 1 fokkal csökkenti a hőmérsékletet a lakásban, megszámlálhatatlan gramm széndioxiddal kerül kevesebb a légkörbe.

Sajnálatos aktualitás a maszk és az oltás kérdésköre is. Ezekre nem(csak) magunk miatt van szükség, hanem a körülöttünk élők miatt is. A szüleink, a kollégáink, a szomszédaink miatt kell maszkot hordanunk. És igen, be kell oltatnunk magunkat (az legyen mindenki saját vallási meggyőződése, hogy melyik náció fejlesztésében hisz), mert akkor majd nem kell hordanunk a maszkot. Tekintsünk erre úgy, mint a kutyamenhelynek utalt 1000 forintos összegre – mindenki csak annyit tegyen hozzá az egészhez, amennyit tud.