Konzumőrület

- Oszt mi újat tanult?

- Például, hogy mindegy, milyen az idő, hosszú ujjú inget vásárolnak a pestiek, ha kell, abból csinyálnak rövid ujjút.

- Milyen okos. Gondolom, levágják az ujját, jó lesz zsebkendőnek, meg verítéket törülni kaszáláskor.

- Ördögöt. Felhajtják könyék fölé.

- Nem szoríjja el a karizmukat?

- Nincsen nekik, csak az egeret toligálják, mint a macska.

- Ammá’ igaz.

- A városi asszonyok meg olyan szegények, hogy kinőtt nadrágban járnak hidegben is, amiből kilóg a fél fenekük. Az ágrólszakadtaknak a blúzuk is olyan kicsinke, hogy hastúl lefelé is kivillannak, és a keblek is maj’ kibuggyannak fent. Hímzésre sem jut pénzük, a kalocsai mintákat kénytelenek a bőrükre rajzoltatni. Azzal takargatják a mezítelen derekukat, mert röstellik a pucérságot.

- Pedig azt gondoltam, városon szalad a szekér.

- Ördögöt. A legények is olyan nincstelenek, a kalapjuk karimája körbe sem ér.

- Ammá nem hiszem.

- Saját szememmel láttam. Tenyérnyi a karima mindösszesen. Úgy is híják a szegénykalapot, hogy bézból sapka. Esőben ha előre fordítják a karimát, a tarkó ázik, ha hátulra, az arcon folyik az áldás.

- Azt ezek a kódisok azér’ eljárnak-e a fonóba ösmerkedni egymással?

- Óóóó, hát nem fonóban ösmerkednek ezek.

- Hát?!

- Az ember a telefonján bekapcsolja a Tündért.

- Lódít kend.

- Saját szememmel láttam. A Tündérben fehérnépek vannak. Ha tetszetős a leány, jobbra húzza a legény, oszt, ha a leánynak is egyező a szándéka, megköttetik a frigy.

- Családot is meg lehet nézni, meg a hozományt rajt’?

- Annyira alaposan nem figyeltem.

- Mit figyelt meg alaposan?

- Például, hogy a városi népek szégyellik, hogy vízöblítéses vécéjük van.

- Udvari budira járnak?

- Azt nem, de belerejtik a falba a vécétartályt.

- Fene se gondolta volna, hogy a pöcetartály ilyen restellni való. Szólok otthon az asszonynak, horgoljon rá egy kis terítőt, az majd eltakarja.

- Biztos, ami biztos, egy Miskakancsót is tegyen rá! A figyelmet is eltereli, meg bele lehet tenni a papírcsutorát.

- Glamour napokon nem volt? Irénke kiszekálja a lelkem, hogy vigyem el egyszer, mert az az igazi búcsú.

- Nem olyan könnyű arra eljutni. A nőknek le kell hozzá borotválni a szemöldöküket és feljebb, a homlokukra rajzolni egy csodálkozósat. A férfiaknak meg kötelező a szakáll kockás inggel.

- Tán favágó mind?

- A természetet kiváltképp szeretik az bizonyos, mert grammonként veszik a füvet, aztán együtt füstölik el, mint mink az avart.

- Aztán hasznosítani tudja-e kend ezt a keserves sok tudást, amit divat dolgában összeokosodott.

- Hogy a ménkűbe ne’?! Hoztam 50 pestit, azt mondtam a szőlőre, hogy pokémon, azóta boldogan gyűjtik nekem ingyen, csak időnként ordibálnak egy nagyobb fürtnél, hogy pikacsu.

- Ha csak úgy nem?!

- Pali bátyám, mi végett járt megint a városban? - Kikupálódni divat dolgában. - Mer’ hogy szükségét érezte kend itt a gyesznyók között?! Tán majd a moslékos vödörrel is csak végigbilleg közöttük, a kocák lefényképezik, megfordul, oszt uzsgyi vissza a tisztaszobába?! - Még az is meglehet, annyira ösmeretes lettem a módi kérdésében.