Köldökzsinór: játék és veszélyforrás

A köldökzsinór nem számít testrésznek, hivatalosan magzati mellékrésznek nevezzük, ami megteremti a kapcsolatot a magzat és a méhlepény között. A köldökzsinór viszonylag hamar, a fogantatást követő ötödik héten elkezd kialakulni, de végleges méretét csak a terhesség körülbelül huszonnyolcadik hetén éri el.

A köldökzsinórban két verőér (artéria) és egy visszér (véna) szállítja a vért a tápanyagokkal és az oxigénnel a magzat és a méhlepény között. (Ritkán csak egy artéria és egy véna van a köldökzsinórban, ami bajt nem, de fokozott figyelmet igényel a terhesgondozáskor.) A működése elég egyszerű: a verőerek viszik a friss, oxigénben dús, tápanyagokban gazdag vért a magzathoz, akinek ez a „tápláléka”, csak így tud fejlődni, nőni a méhben. Majd az elhasznált, tápanyagban szegény, salakanyagban dús, széndioxidos vér szintén a köldökzsinóron, csak most a vénán keresztül tér vissza a méhlepénybe, és innen az anyai keringésbe.

A köldökzsinórban futó ereket egy kocsonyás anyagú kötőszövet, a rugalmas, zselés állagú úgynevezett Wharton-kocsonya veszi körül, lényegében ez a köldökzsinór anyaga. A Wharton-kocsonya védi az ereket, ezáltal pedig a magzat tápanyagellátását. A terhesség vége felé a köldökzsinór átlagosan körülbelül ötven centiméter hosszú, a színe szürkés, vastagsága megfelel egy felnőtt mutatóujjának.

Köldökzsinór, mint játékszer és mint veszélyforrás

A magzatok viselkedését tanulmányozva megfigyelték, hogy a nagyobbacska, 25-30 hetes magzatok már játszanak az anyaméhben. Mivel túl sok játékszerük nem akad, azzal játszanak, ami ott elérhető: ha éppen nem az ujjukat szopják, akkor a köldökzsinórt tekergetik, rángatják, belebukfenceznek. A köldökzsinór ilyenkor rátekeredhet a magzat végtagjaira, törzsére, nyakára, de ki is bogozódhat onnan. Ha mégsem, akkor előfordul, hogy a baba úgy bújik elő, hogy a köldökzsinór rá van tekeredve valamelyik testrészére.

A kismamák nagy félelme, hogy a babájuk a nyakára tekeredett köldökzsinórral születik meg. Ez valójában egyáltalán nem ritka: az újszülöttek körülbelül negyede így születik. De szerencsére nem okoz különösebb problémát, csak akkor, ha valamilyen okból meghúzódik vagy megfeszül a köldökzsinór. Ezt azonban a magzat normálistól eltérő szívhangja jelzi, ilyenkor az orvosok általában császármetszést végeznek.

Mivel a köldökzsinórban futó erek hosszabbak, mint maga a köldökzsinór (spirál alakban futnak a Wharton-kocsonyában), az, hogy a magzat húzgálja, rángatja a köldökzsinórt, szerencsére nem jár az erek elzáródásával. Rugalmas állaga miatt a köldökzsinór nagyon ritka esetekben csomózódik vagy törik meg. Ha mégis csomó kerül rá (ez az esetek kevesebb, mint egy százalékában fordul elő), az sem jelent gondot, csak akkor, ha a csomó feszessé válik és akadályozza a vér áramlását.

A köldökzsinór elvágása

Hogy pontosan mennyivel a születés után vágják el a köldökzsinórt, az erősen függ az adott kórház vagy az adott orvos gyakorlatától. Manapság az új szakmai protokoll, hogy várnak egy kicsit, és akkor vágnak (vagyis általában akkor engedik az apukának, hogy vágjon), amikor a köldökzsinórban már nem lüktetnek az erek. Ez a gyakorlat része az egyre inkább elterjedő gyöngéd, kíméletes szülésnek, hiszen így a szülést követően is működő méhlepényből továbbra is vér áramlik a baba szervezetébe, ezáltal fontos ásványi- és tápanyagokhoz juttatva őt, és az is fontos, hogy az áramlás fokozatos megszűnése helyett a gyors ellátás stressz az újszülött keringésének.

Vizsgálatok igazolták, hogy azok a babák, akinél később vágták el a köldökzsinórt, pár hónap múlva, körülbelül féléves korukban kisebb arányban küzdöttek vashiányos vérszegénységgel, mint a kortársaik. Amikor azt mondjuk, hogy késői köldökzsinór-elvágás, nem kell hosszú időre gondolni: a WHO hivatalos álláspontja szerint legalább harminc másodpercet célszerű várni a köldökzsinór leszorításával és elvágásával.

A köldökzsinórt általában az újszülött hasától négy-öt centire szorítják el az úgynevezett köldökcsattal, és az apa vagy az orvos emellett a köldökcsat mellett vágja el a köldökzsinórt. Ami a helyén marad, az az úgynevezett köldökcsonk, amit ott rögtön fertőtlenítenek, majd később, az otthoni csecsemőápolás során is gondozni kell. Korábban a hintőporos vagy alkoholos kezelés volt az általános, manapság viszont egyre inkább elterjedt nézet, hogy a köldökcsonkot semmivel nem kell kenegetni, csak szárazon és tisztán kell tartani, amíg le nem szárad, be nem gyógyul.

Forrás: Budai Egészségközpont