Mit mér az Apgar-teszt?

Mit mér az Apgar-teszt, és mennyire megbízhatóan jelzi előre a későbbi problémák kockázatát a koraszülött babáknál?

Az Apgar-tesztet Virginia Apgar amerikai aneszetziológus doktornő vezette be az újszülöttek megszületéskor észlelhető állapotának jellemzésére. A teszt célja, hogy meghatározza azt az aktuális állapotot, amelynek alapján el lehet dönteni, hogy a megszületett újszülött milyen beavatkozást igényel a születése után. 1 és 5 perces életkorban határozzuk meg rutinszerűen, de ha a gyermek állapota súlyos, akkor az élesztés során 10 perces korban, majd 10 percenként folyamatosan értékeljük, addig, míg a gyermek 8-as vagy afeletti értéket nem kap.



Az értékek jelentése:

8-10 érték: az újszülöttnél nem volt szükség beavatkozásra

5-7 érték: a mérsékelten deprimált újszülöttnél tapintási ingerek, szabadon áramló oxigén adására volt szükség (egy újszülött akkor deprimált, ha nincs, vagy nem megfelelő a légzése; szívfrekvenciája percenként kisebb, mint 100; rossz az izomtónusa – a szerk.)

0-4 érték: súlyosan deprimált újszülött, aki súlyos légzészavarban, oxigénhiányban szenved. Intubálás, lélegeztetés szükséges. (Az intubálás során egy eszközzel teszik átjárhatóvá a légutat – a szerk.)

Az Apgar-tesztnek nem célja, hogy a későbbi életkilátásokat előre jelezze: a teszt egy aktuális állapotfelmérést jelent. A hosszú távú életkilátások és az egészségmegőrzés a rosszabb Apgar-pontszámokat követően természetesen mérsékeltebb – ez elsősorban az 5 és a 10 perces értékekkel mutat összefüggést. Például, ha a szülés császármetszéssel, altatásban történik, akkor az 1 perces érték az altatószerek hatására is lehet alacsonyabb, ami 5 perces korra általában normalizálódni szokott.

A teljes interjút itt olvashatja: https://gendiagnosztika.hu/koraszules