Kipróbálnád? - Függőségekről Anyaszemmel

Az alkoholfogyasztás minden szintjével találkoztunk már, de amikor egy szilveszteri buliban kiütötte magát az egyik gimnazista fiunk, azért akkor eléggé megijedtünk. Egészségügyi végzettséggel is nehezen döntöttem, hogy kell-e komolyabb segítség, de szerencsére azon kívül, hogy nem értette, hogyan került haza, semmi baja nem volt reggel. (Magunk közt szólva egy erős másnaposság jót tett volna neki…) Azóta ő az egyik szószólója a kulturált alkoholfogyasztás népszerűsítésének, miszerint a minőség legyen magas, a mennyiség alacsony, és mindig legyen egy kancsó víz a közelben.

Ahogy elkezdődött a nagy gyerekeink „felnőtt élete”, annyit kértem mindig, hogy jelentkezzenek be egy üzenetbena buli végén, hiszen nem aggódhattam minden este. Bíznom kellett bennük és abban is, hogy tisztában vannak a drogokkal való lehetséges visszaélésekkel, tudják, hogy mit miért nem lehet, és azt is, hogyan ismerjék fel, ha valakit „szétcsapva” találnak, és segítségre szorul. A kíváncsiság nagy úr, a társaság könnyen viszi táncba az embert, de ha ismerik a szereket és a határokat, a tapasztalatokat őszintén átbeszélve talán nem kell félni a komolyabb problémáktól.

A képernyő addiktív hatásáról muszáj még néhány gondolatot megosszak. Magamról is tudom, hogy a sorozatok néha függővé tesznek, hajlamos az ember „csak még egyet” megnézni, és el is megy az egész nap. Ezért idén nyáron szerződésben rögzítettem a két kisebb gyerekkel a képernyő/olvasott könyv arányt, de sajnos a nagyobbaknál már nem működik az anyai szigor, pedig számtalan szuperizgalmas könyvet tudnék ajánlani, és az olvasás ugyan függővé tesz, de káros hatásoktól mentes…