Kihallgatási jegyzőkönyv

Kérdésre Szűcs a következőket adta elő:

Péntek délután indultunk barátaimmal a siófoki kikötőből a „Kan-kaland” nevű Jeanneau Sun Odyssey 30i típusú vitorláson, hogy megpihenjünk az egész évi fárasztó munka után. Szomjunkat kénytelenek voltunk kulturált mértékben alkohollal oltani, hiszen aki a Balaton vizét issza, saját vizét issza vissza – természetesen a kapitány kivételével –, majd éjjel érkeztünk Tihanyba. Sajnos a meglepetésszerű szél pöffök miatt elsodortunk egy mólót, a hozzá kötött ladikkal egyetemben. Természetesen a ladik maradékára kitűztünk egy névjegyet elérhetőségünkkel, hogy úriember módjára rendezzük az okozott kárt. Magam sem értem, hogy tűnt el később ez a névjegy.

A nagy ijedségre a legjobbnak láttuk, ha a közeli színvonalas Taknyos Varjú vendéglátó-ipari egységben iszunk valamit aperitif előtt. A békés poharazás közben egy általunk ismeretlen elkövető cudar heccet eszelt ki. A helyi senior kézilabdacsapat kávéjának tejszínhabját naptejjel dúsította. Ízléstelen tréfa – barátaim és jómagam sosem tennénk ilyet, mélyen lenézzük az otromba elkövetőt. Amikor a rohammentő elvitte a kéziseket, egész máson nevettünk, így indokolatlan a tihanyiak felháborodása, ami végül a tömegverekedéshez vezetett. Mi csak védekeztünk, még ha ők azt is állítják, hogy én dobtam meg őket először a halászléből megmaradt szálkás ikra-péppel. Nem is rendeltünk halászlét. Illetve én egy tányérral, de az mind elfogyott szálkástul, ikrástul, pedig elsózta a szakács.

Szombaton az előző esti sajnálatos civódásától szomorúan indultunk el a szelek szárnyán, és ezúttal csak két horgász fenekező botjait súroltuk. Bezerédi Marci (megjegyzés: másodrendű vádlott – Mező ftörm.) mondta, hogy ne is álljunk meg, úgyis szabálytalanul volt felszerelve a „cájg”, az ilyen orvhorgászok megérdemlik a büntetést.

Útban Szemes felé megálltunk fürödni a tóban. Fejesugró versenyt rendeztünk, amiről fényképeket töltöttünk fel a facebookra. Bár fokozottan ügyeltünk rá, nehogy felhevült testtel vessük magunkat a hideg Balatonba, mégis adódott egy kis galiba. Mogyorósi Tomi barátom feje azért véres egy kicsit azon a fotón (megjegyz.: 14 sz. bizonyíték), mert tévedésből a kajütbe ugrott a víz helyett – de az ilyen sportbaleset előfordul időnként. Miután Tomit elsősegélyben részesítettük, tovább indultunk a GPS-koordinátákat követve Balatonszemesre. Hogy felejtettük a vízben Janit?! Máig nem értem.

(Megjegyzés: Varga Jánost vasárnap este találta meg egy sétahajó a parttól 3,5 kilométerre egy bójába kapaszkodva. A sértett addigra több mint 30 órája tartózkodott a vízben. Kihűlt, sokkos állapotban szállították a veszprémi kórházba. Véralkoholszintje még az eltelt idő ellenére is meghaladta az életveszélyes dózis háromszorosát.)

A háborgó víz a Szemesi kikötéskor ellenünk fordult, így minden igyekezetünk ellenére a Kan-kaland elsüllyedt a kikötő hullámsírjában. Úgy gondoltuk, hétvégi túránk végérvényesen zátonyra futott, ezért a Hal-álom bisztróban búfelejtő italozásba fogtunk. Képzelhetik, mekkora volt megdöbbenésünk, amikor a kikötőbe visszasétálva újból sértetlenül ott állt a Kan-kaland. Nem tudtuk, hogy – a térfigyelő kamerák felvételei szerint – pár ránk hasonlító alak lelkiismeretlen módon átfestette az Újpesti Torna Egyesület hajóján az UTE feliratot Kan-kalandra. Mi semmiképpen sem tettünk volna ilyet, hiszen vétlenek voltunk a vitorlás elpusztulásában, amelynek kárát a biztosító úgyis fedezi. Jóhiszemű tudatlanságunkat bizonyítja, hogy elhajózáskor kedvesen integettünk az újpesti sporttársaknak. (Megjegyz.: szemtanúk szerint a vádlott és társai obszcén felszólítások mellett az „ússzatok lila majmok” rigmust skandálták – Mező ftörm.)

Nagy örömünkben, hogy főnix módjára újjászületett a hajó, elfelejtettünk enni, ezért otthagytuk a Kan-kalandot a nádasban, és elsétáltunk a népszerű Kisszöcske étterembe. A kiváló konyhájáról ismert vendéglőben sajnos általunk ismeretlen elkövetők valahogy tudatmódosító szereket csempészhettek az italunkba, mert a következő, amire emlékszem, hogy rohamrendőrök szállítanak helikopteren a Gyorskocsi utcai fogdába. Borzasztó, hogy ilyen atrocitások érhetnek ma Magyarországon egy békésen nyaraló, adófizető polgárt.

Az ellenem felhozott vádakat megértettem, a 16 rendbeli, különösen nagy kárt okozó garázdaságban ártatlannak vallom magam. A leírtakat mint általam elmondottakat aláírásommal hitelesítem.

Szűcs Tamás