Kedvenc gyógyteáink a nagyi fiókjából

Egykor a vidéki emberek az összes fűnek, fának, virágnak ismerték a gyógyhatását, tudták, mit mire érdemes felhasználni. Volt, amivel borogattak, amit porrá őrölve használtak, amiből kenőcs készült és olyan is, amivel az ételeket ízesítették.

Hogy kezdjünk hozzá a gyógynövények gyűjtéséhez?

Könyvek alapján néha igen nehéz lehet felismerni egyes gyógynövényeket. Sok az olyan közöttük, amelyeknek küllemre nagyon hasonló mérgező társaik is vannak, így eléggé résen kell lennünk.

Ezért alapvető szabály, hogy csak olyan gyógynövényt gyűjtsünk, melyet 100%-os biztonsággal be tudunk azonosítani! 

Ennél is jobb megoldás lehet, ha keresünk egy tanfolyamot, vagy idő szűkében jelentkezünk egy gyógynövény-felismerő túrára, amelyből egyre több van országszerte. Ez ráadásul nemcsak remek kikapcsolódás, de egyben közösségi esemény is.

Mit kell tudni a gyógynövények gyűjtéséről?

A gyógynövények gyűjtésére mennyiségi, területi és természetvédelmi előírások vonatkoznak, de ha csupán a házi patika számára gyűjtenénk gyógynövényeket, akkor elegendő csupán néhány dologra odafigyelnünk.

Hol gyűjthetünk?

A magánterületen található gyógynövények a terület tulajdonosát illetik, így ilyen helyen csak az ő hozzájárulásával gyűjthetünk. Az állami erdők területén a mennyiségi korlátokat betartva (2 kg/fő/nap) nyugodtan gyűjthetjük a gyógynövényeket, arra viszont oda kell figyelnünk, hogy ne tévedjünk védett területre.

A természetvédelmi területek többségén a gyűjtés tilos, egyedi engedélyeket csak a területileg illetékes természetvédelmi hatóság tud adni.

Lényeges, hogy a gyógynövények gyűjtésekor kerüljük a szennyezett területeket. Általában azt ajánlják, hogy a forgalmasabb utaktól tartsunk legalább 500 méteres távolságot.

Ugyanígy kerülendő a szemétlerakók, intenzív mezőgazdasági területek, vasúti töltések és ipari övezetek környéke is.

Hogyan gyűjthetünk?

Az még nem feltétlenül fenntartható eljárás, ha csak arra figyelünk, hogy a napi limitet ne lépjük túl. Fontos odafigyelnünk arra is, hogy hagyjunk érintetlenül a gyűjtött növény szaporodásához, túléléséhez szükséges mennyiséget, hogy a jövőben is élvezhessük jótékony hatásukat.

Az utóbbi években például hatalmas sláger lett a medvehagyma gyűjtése, aminek az lett a következménye, hogy tavasszal az ismertebb termőhelyeket valósággal letarolják.

Bár a helyzet mára némileg normalizálódott, a medvehagyma példája tökéletesen szemlélteti azt a magatartást, amely kerülendő a gyógynövények gyűjtésekor.

A Gyógynövény Szövetség és Terméktanács ajánlásában az szerepel, hogy egy adott gyógynövényfaj szaporodásához, megújulásához az egyedek 20–30%-át érintetlenül kell hagyni. 

Ezenfelül a gyűjtést úgy kell végezni, hogy a tevékenység a terület lehető legkisebb háborgatásával járjon.

A gyógytea készítése

A tea a világon a második legtöbbet fogyasztott italféleség a víz után. Ahogy pedig minden teának, úgy a gyógyteáknak is megvan a helyes elkészítési módja.

A gyógynövények esetében ráadásul ezt nemcsak azért fontos betartanunk, hogy a megfelelő ízhatást elérjük, hanem azért is, hogy a számunkra fontos hatóanyagok minél nagyobb mennyiségben oldódjanak ki a vízben.

A gyógynövényekből háromféleképpen készíthetünk gyógyteákat, döntően attól függően, hogy a növény mely részét használjuk fel. 

A virágot, a leveleket és a hajtásvégeket például forráznunk kell. Ebben az esetben a teafüvet forró vízzel felöntjük, majd lefedve állni hagyjuk nagyjából 15-20 percig.

Fontos tehát, hogy ezeket nem főzzük, szemben például a gyökerekkel, kérgekkel és termésekkel, melyeket magas rosttartalmuk miatt 5-10 percig forralni szükséges. 

Néhány növényt, mint például a csipkebogyót vagy a mályvát, nem szabad főzni. Ezekből hideg áztatással készíthetünk teát, a művelet teafűtől függően 4-12 óráig tarthat.

Látható tehát, hogy a gyógyteák nem a gyorsan elkészíthető italok közé tartoznak. Ez már csak azért is lényeges szempont, mert a szakértők szerint a gyógytea fogyasztása akkor a leghatékonyabb, ha reggel, még evés előtt, éhgyomorra isszuk. Ilyenkor szívódik fel ugyanis a legtöbb hatóanyag.

Fémet ne használjunk?

Széles körben elterjedt, de ma már inkább tévhitnek számít az a vélemény, hogy a gyógyteák elkészítésekor ne használjunk fémeszközöket. A modern technológiával rozsdamentes acélból készült teatojások, kiskanalak és társaik teljesen ártalmatlanok, nyugodtan használhatjuk őket.

Vigyáznunk csak a régi, alumíniumból készült eszközökkel kell. Ezek valóban módosíthatják vagy mérsékelhetik a gyógynövények hatását.

Kezdjük a jól ismert gyógynövényekkel!

Van néhány gyógynövény, melyek szerencsére sosem kopnak ki a házi patikákból. Ilyen például a menta vagy a kamilla, melyeket szükség esetén sokan fogyasztunk. Ezek felismerése a természetben sem jelent nehézséget. 

Kamilla

Az orvosi székfűnek (Matricaria chamomilla) is nevezett növény az ország szinte minden pontján megtalálható, de könnyedén termeszthető is. A sárga és fehér színben tündöklő növény áprilisban–májusban virágzik.

Virágzatát akkor gyűjtjük, amikor vízszintesen állnak a szirmai. Szárítás után papírzsákban tartandó.

A népi gyógyászatban igen széles a felhasználási köre, lényegében alig van olyan betegség vagy tünet, melynek gyógyítására ne lenne alkalmas, de leggyakrabban a megfázás tüneteinek enyhítésére, emésztőszervi panaszok csökkentésére, illetve bőr- és nyálkahártya-irritációk kezelésére használandó.

Menta

Felhasználása annyira elterjedt, hogy nem is gyógynövényként gondolunk rá, pedig ebben a minőségében is érdemes fogyasztanunk. Magyarországon a legelterjedtebb vad változata a mezei menta (Mentha arvensis), mely nevének megfelelően elsősorban nedvesebb réteken nő.

A borsmentához képest jóval alacsonyabb a mentoltartalma, így íze enyhe. Elsősorban a levelét használhatjuk szárítva és frissen egyaránt.

Görcsoldó és antibakteriális hatása közismert, de eredményesen alkalmazható különféle emésztőszervi problémák esetén is. Teájáról azt tartják, hogy revitalizál, élénkít, elűzi az álmosságot, a fáradtságot, serkenti az agyműködést és a gondolkodást.

Ennek ellenére sem ajánlatos napi 3-4 csészénél többet fogyasztani belőle.

Szeder(levél)

A legtöbb erdőben és erdőszélen megtalálható erdei szedernek (Rubus fruticosus) – amellett, hogy a bogyója isteni csemege – a levele is gyógyhatású.

Külsőleg sebkezelésre és fogínyvérzésre használható, belsőleg pedig többek között a cukorbetegség megelőzésére szolgáló teakeverékek egyik alapeleme.

Teája alkalmas lehet ízületi betegségek (köszvény, reuma) kezelésére, menstruációs rendellenességekre, húgyúti gyulladásokra, vizelethajtásra, izzadásra, légúti betegségekre, hasmenésre is.

 Egyes források szerint hatóanyagait fermentálással erősíthetjük, ebben az esetben a friss leveleket törjük meg sodrófa segítségével, majd nedves konyharuhába csomagolva hagyjuk állni őket 2-3 napig. Ezután száríthatjuk ki, majd főzhetünk belőle teát.

Csalán

A hazánkban gyakran gyomnövényként kezelt csalánt (Urtica dioica) szinte mindenhol megtalálhatjuk, és érdemes is keresnünk.

Gyógyhatásait nem egyszerű felsorolni, a gyulladáscsökkentéstől kezdve a méregtelenítésen át a bőrproblémák kezeléséig széles spektrumot fed le, bár elsősorban vizelethajtó hatásáról ismert.

A csalánból számos étel is készíthető, de ha szárítási céllal, teának való alapanyagra vágyunk, akkor érdemes a nyár elejétől kezdődően kifejlett leveleket gyűjteni.