A vicc viszont az, hogy a nátrium-glutamát egy épp ugyanolyan természetes vegyület só alakú formája, mint az asztali só, a nátrium-klorid. Akkor miért tartja mindenki az egészséges étkezés ellenségeként számon?
Nem új keletű a vita, ami a nátrium-glutamátot lengi körül: ártalmas-e az emberi szervezetre vagy sem? A vegyületet egy japán tudós, Kikunae Ikeda izolálta 1908-ban, mégpedig tengeri algából. Ő jött rá, hogy a japán alaplé, a „dashi” egy egészen sajátságos ízzel rendelkezik, ami nem írható le a négy alapíz egyikével sem (ez lett aztán az umami). Ő hozta létre a vegyület só alakú formáját, amit így az ételhez lehetett adni anélkül, hogy algát kellene belefőzni. Rossz hírbe a glutamátot az 1960-as években hozták, amikor egy, a The New England Journal of Medicine-ben megjelent olvasói levél a „kínaiétterem-szindrómáról” számolt be, ahol a szerző zsibbadásról, gyengeségről és fejfájásról panaszkodott, mondván, hogy ezek minden bizonnyal a nátrium-glutamát fogyasztásának következményei. Kutatások évekkel később sem tudták bizonyítani ezt az összefüggést, de a glutamát egészségkárosító reputációja évtizedekig fennmaradt.
Az Amerikai Kémiai Társaság ezért most egy videóban is igyekszik elmagyarázni, hogy a normál mennyiségben fogyasztott glutamát egyáltalán nem káros az emberi egészségre:
A kérdés talán inkább az, hogy mivel az MSG valóban jelentősen fokozza az ízeket, érdemes-e minden ételt felturbóznunk vele, hiszen így egyre kevésbé leszünk érzékenyek a hozzávalók eredeti, természetes ízére.
Forrás: https://babramegy.blog.hu/