1 perc
Itt a farsang, áll a bál, ál az arc...
Létrehozva: 2/22/2010 4 perc SzabadidőÚjrahasznosításÉdes OtthonÖsszes cikk
Rúgjunk ki a hámból álarcban! Ha nem szeretnél tükör nélkül is szembenézni álarcos önmagaddal, készítsd magad a maszkodat.
Az álarc a farsang fontos kelléke. Ez a vízkereszttől hamvazószerdáig tartó téltemető-tavaszváró, párkereső időszak a kezdetektől fogva több kultúrában is közösségi ünnep, melynek során a maszkba-maskarába bújt emberek egyszerre előadói és nézői is valami fergeteges, kaotikus, sokszor durva vagy obszcén színjátéknak. A farsang, sutba vetve a konvenciókat, megteremti a lehetőséget a maszk takarásában egy kis közös „gőzkieresztésre”.
„Elmúlik már a víg farsang,
Mi azt nem siratjuk.
Majd a böjtön iskolában
Jobban tanulhatunk.
Sirassák meg a lányok, kik
Otthon maradának,
Kiknek a sok méreg miatt
Ráncos az orcájuk.”
Kővágóőrsi népdalrészlet a farsangkor pártában maradt lányokról
A magyar népi hagyományban a hamvazószerdát megelőző három napban – „farsang farkán” – tartott zenés, jelmezes felvonulásokon jellegzetesen beöltözött figurák (cigányasszony, koldus, betyár, ördög, boszorkány, kanász, álmenyasszony és álvőlegény, valamint különféle állat-alakoskodók) szórakoztatták vagy éppen riogatták a falu népét.
Mára a hagyományos farsangi jelmezek, melyek a farsangi alakoskodás állandó szereplőit voltak hivatva megjeleníteni, nagyon átalakultak: eltűntek vagy megváltoztak a szerepek, és minden farsangi jelmezzé vált, amit ezen a címen magunkra húzunk. A farsangi bálokon lépten-nyomon elénk lépő hirdetőoszlopok vagy ketchupos flakonok nem a szereppel történő azonosulás kedvéért öltöznek be, hanem azért, mert igen egyszerűen, gyorsan és látványosan túl lehet lenni ezeknek a jelmezeknek az elkészítésén.
Először a kölcsönözhető, mára pedig az olcsón beszerezhető szériajelmezek sajnos elvették az egyéniségét a maszkabálnak, pedig régen fontos szerepe volt a jelmezek személyes elkészítésének, odaajándékozásának, és a bemutatásának is. Volt hely, ahol a fiúk jelmezét az a lány készítette, akinek udvarolt, és így kerültek farsangkor nyilvánosságra a kapcsolatok. Ma is a farsang lenne a jó alkalom arra, hogy kirukkoljunk fantasztikus ötletekkel és még fantasztikusabb megvalósításokkal.
A gyerekeknek varrt jelmez remek alkalom arra, hogy megcsillantsuk kreativitásunkat, és hosszú távú barátokra leljünk a hasonlóan kreatív szülőtársak között. Ha elszánjuk magunkat, és dacolva az áruházláncok Batman-, Zorro-, királylány- és királyfijelmez-kínálatával, saját kezűleg készítünk farsangi jelmezt a kicsiknek, a gyerek kívánságán túl tartsuk szem előtt azt is, hogy kapjanak levegőt, tudjanak mozogni, táncolni benne. Próbáljuk a lehető legkevesebb költségből kihozni a maximumot, illetve gondolkozzunk azon, hogyan lehet felhasználni a továbbiakban a lejátszott jelmezt.
Felnőtt farsangi bulikon általában elég egy jól kiválasztott álarc mögé rejtőzve kirúgni a hámból.
Az álarc viselése és a maszkkészítés is régi-régi történet. A mindennapoktól kezdve a színpadig ugyanazért hordják az emberek: hogy - szó szerint és képletesen - eltakarják, vagy éppen megvédjék valódi arcukat: a kettő sokszor ugyanazt jelenti. Ki ne ismerné azt a különös, felszabadító érzést, amit egy álarc viselése jelent?
Színdarabok és filmek kedvelt kelléke a maszk. Egyik legkedvesebb álarcos jelenetem Woody Allen: Fogd a pénzt és fuss című filmjében látható: az apja és az anyja, személyiségüket elrejtendő, ugyanazt a vásári bóvli szemüveges-bajszos műanyag orrot viselik, miközben fiuk szégyenteljes gyerekkoráról nyilatkoznak.
Gabriel García Márquez egy falusi fogadó kapcsán említi ezt az álarc által biztosított teljes inkognitóról szóló történetet: "Egy öreg utazóügynök mesélte, hogy még a század elején is egy csomó álarc lógott az ebédlő falán, s a vendégek választottak egyet, és álarcosan, mindenki szeme láttára végezték a dolgukat az udvaron." (Gabriel García Márquez: Baljós óra, Európa zsebkönyvek, 1975., 191. o.)
Ha nem az üzletekben beszerezhető szilikon rémfejekre vágysz, mutatok néhány álarcot, amit gyerekjáték elkészíteni.
A legkényelmesebben viselhető álarc a hurkolt anyagból (pamut vagy termovelúr) készülő, elöl-hátul nyakig érő sapka. Kényelmes, mert rugalmas az anyag, és bátran lehet lyukakat vágni rajta szemnek, orrnak, szájnak, mert nem foszlik a széle: csak fel kell húzni a „sapkát”, óvatosan körberajzolni a szemet, orroz, szájat, és levéve már vághatjuk is. Szivaccsal vagy vatelinnel (flízzel) alábélelve a megfelelő helyeken domborulatokat (arcot, orrot, szemöldököt stb.) lehet képezni rajta. Könnyen ragasztható erre a nem rojtosodó textil-álarcra papír vagy műanyag pótlás, kitüremkedés (madárcsőr, pingponglabda-szem, szarv stb.), fűzhető rá fonalból haj, szemöldök vagy szakáll.
Szintén nagyon egyszerű kartonpapírra vagy használt dobozra rajzolni a kívánt álarc formáját, és azt kivágni.
A domborulatokat (orrot, fület, szarvat stb.) további kartonok ráragasztásával érhetjük el.
Végül az egészet bevonhatjuk festékkel, színes papírral vagy valamilyen textillel: selyemmel, filccel vagy bármi mással.
A gumi (vékony kalapgumi a legjobb megoldás) helyét jelöljük be és lyukasszuk ki hegyes ollóval vagy lyukasztóval.
Fűzzünk bele gumit, és állítsuk be kényelmes hosszúságúra.
Papírmaséból készülnek a velencei karnevál egész évben kapható, gyönyörű, festett maszkjai is, de mi most egy egyszerűbb változattal próbálkozzunk!
A legegyszerűbb papírmasé maszkhoz egy fej méretűre felfújt lufira, ecsetre, tapétaragasztóra, újságpapírcsíkokra és festékre lesz szükség. A léggömböt érdemes bekenni szappannal, mielőtt munkához látunk. Készítsük el a használati utasítás szerint a tapétaragasztót - kevésre lesz szükség! Vágjunk fekete-fehér újságpapírból 3-4 cm széles papírcsíkokat. Az ecset segítségével kenjük be őket a tapétaragasztóval, és 5-6 rétegben borítsuk be vele a fél lufit – akkora részt körülbelül, mint az arcunk. Néhány nap alatt jól szellőző helyen megszárad a papírmasé bevonat. Vegyük le a luftballonról a megkeményedett maszkot, és kezdődhet az álarckészítés érdemi része: ollóval formára nyírhatjuk, kivághatjuk belőle a szem-, orr-, szájnyílást, ragaszthatunk rá további toldalékokat, festhetjük, díszíthetjük, bevonhatjuk ugyanúgy, mint a kartonmaszkot. Ezt is kalapgumival rögzítsük.
Arra biztatok mindenkit, hogy amit nem muszáj, ne vegyen meg: nézzünk inkább körül otthon! Ha célirányosan keresünk, meglepően sok olyan hasznos tárgyat lelünk majd, melyeket újraértelmezve felhasználhatunk a jelmezkészítéshez: sárga gumikesztyűt madárlábnak, teatojást rovarszemnek, fonalmaradékot szakállnak vagy hajnak, méretes lavórt teknőspáncélnak stb.
Remek álarc-alapanyag lehet a tojásdoboz, hungarocel-tálca, papírzacskó, csak egy kis fantázia kell hozzá. Vágjuk formára, és díszítsük dróttal, fonallal odaerősített alkatrészekkel, vagy festéssel az újrahasznosított maszkot!
„Elmúlik már a víg farsang,
Mi azt nem siratjuk.
Majd a böjtön iskolában
Jobban tanulhatunk.
Sirassák meg a lányok, kik
Otthon maradának,
Kiknek a sok méreg miatt
Ráncos az orcájuk.”
Kővágóőrsi népdalrészlet a farsangkor pártában maradt lányokról
A magyar népi hagyományban a hamvazószerdát megelőző három napban – „farsang farkán” – tartott zenés, jelmezes felvonulásokon jellegzetesen beöltözött figurák (cigányasszony, koldus, betyár, ördög, boszorkány, kanász, álmenyasszony és álvőlegény, valamint különféle állat-alakoskodók) szórakoztatták vagy éppen riogatták a falu népét.
Mára a hagyományos farsangi jelmezek, melyek a farsangi alakoskodás állandó szereplőit voltak hivatva megjeleníteni, nagyon átalakultak: eltűntek vagy megváltoztak a szerepek, és minden farsangi jelmezzé vált, amit ezen a címen magunkra húzunk. A farsangi bálokon lépten-nyomon elénk lépő hirdetőoszlopok vagy ketchupos flakonok nem a szereppel történő azonosulás kedvéért öltöznek be, hanem azért, mert igen egyszerűen, gyorsan és látványosan túl lehet lenni ezeknek a jelmezeknek az elkészítésén.
Először a kölcsönözhető, mára pedig az olcsón beszerezhető szériajelmezek sajnos elvették az egyéniségét a maszkabálnak, pedig régen fontos szerepe volt a jelmezek személyes elkészítésének, odaajándékozásának, és a bemutatásának is. Volt hely, ahol a fiúk jelmezét az a lány készítette, akinek udvarolt, és így kerültek farsangkor nyilvánosságra a kapcsolatok. Ma is a farsang lenne a jó alkalom arra, hogy kirukkoljunk fantasztikus ötletekkel és még fantasztikusabb megvalósításokkal.
A gyerekeknek varrt jelmez remek alkalom arra, hogy megcsillantsuk kreativitásunkat, és hosszú távú barátokra leljünk a hasonlóan kreatív szülőtársak között. Ha elszánjuk magunkat, és dacolva az áruházláncok Batman-, Zorro-, királylány- és királyfijelmez-kínálatával, saját kezűleg készítünk farsangi jelmezt a kicsiknek, a gyerek kívánságán túl tartsuk szem előtt azt is, hogy kapjanak levegőt, tudjanak mozogni, táncolni benne. Próbáljuk a lehető legkevesebb költségből kihozni a maximumot, illetve gondolkozzunk azon, hogyan lehet felhasználni a továbbiakban a lejátszott jelmezt.
Felnőtt farsangi bulikon általában elég egy jól kiválasztott álarc mögé rejtőzve kirúgni a hámból.
Az álarc viselése és a maszkkészítés is régi-régi történet. A mindennapoktól kezdve a színpadig ugyanazért hordják az emberek: hogy - szó szerint és képletesen - eltakarják, vagy éppen megvédjék valódi arcukat: a kettő sokszor ugyanazt jelenti. Ki ne ismerné azt a különös, felszabadító érzést, amit egy álarc viselése jelent?
Színdarabok és filmek kedvelt kelléke a maszk. Egyik legkedvesebb álarcos jelenetem Woody Allen: Fogd a pénzt és fuss című filmjében látható: az apja és az anyja, személyiségüket elrejtendő, ugyanazt a vásári bóvli szemüveges-bajszos műanyag orrot viselik, miközben fiuk szégyenteljes gyerekkoráról nyilatkoznak.
Gabriel García Márquez egy falusi fogadó kapcsán említi ezt az álarc által biztosított teljes inkognitóról szóló történetet: "Egy öreg utazóügynök mesélte, hogy még a század elején is egy csomó álarc lógott az ebédlő falán, s a vendégek választottak egyet, és álarcosan, mindenki szeme láttára végezték a dolgukat az udvaron." (Gabriel García Márquez: Baljós óra, Európa zsebkönyvek, 1975., 191. o.)
Ha nem az üzletekben beszerezhető szilikon rémfejekre vágysz, mutatok néhány álarcot, amit gyerekjáték elkészíteni.
Fontos szempont: az álarc legyen kényelmes, és kapjunk benne levegőt!
Varrott álarc
A legkényelmesebben viselhető álarc a hurkolt anyagból (pamut vagy termovelúr) készülő, elöl-hátul nyakig érő sapka. Kényelmes, mert rugalmas az anyag, és bátran lehet lyukakat vágni rajta szemnek, orrnak, szájnak, mert nem foszlik a széle: csak fel kell húzni a „sapkát”, óvatosan körberajzolni a szemet, orroz, szájat, és levéve már vághatjuk is. Szivaccsal vagy vatelinnel (flízzel) alábélelve a megfelelő helyeken domborulatokat (arcot, orrot, szemöldököt stb.) lehet képezni rajta. Könnyen ragasztható erre a nem rojtosodó textil-álarcra papír vagy műanyag pótlás, kitüremkedés (madárcsőr, pingponglabda-szem, szarv stb.), fűzhető rá fonalból haj, szemöldök vagy szakáll.
 |
 |
 |
| Homer Simpson - ne felejts el fánkokat tömni a zsebébe! | Fehérfejű rétisas kartonpapír csőrrel. | Leopárd fej szivacsbetétekkel plasztikussá téve. |
Kartonmaszk
Szintén nagyon egyszerű kartonpapírra vagy használt dobozra rajzolni a kívánt álarc formáját, és azt kivágni.
A domborulatokat (orrot, fület, szarvat stb.) további kartonok ráragasztásával érhetjük el.
Végül az egészet bevonhatjuk festékkel, színes papírral vagy valamilyen textillel: selyemmel, filccel vagy bármi mással.
A gumi (vékony kalapgumi a legjobb megoldás) helyét jelöljük be és lyukasszuk ki hegyes ollóval vagy lyukasztóval.
Fűzzünk bele gumit, és állítsuk be kényelmes hosszúságúra.
Papírmasé
Papírmaséból készülnek a velencei karnevál egész évben kapható, gyönyörű, festett maszkjai is, de mi most egy egyszerűbb változattal próbálkozzunk!
A legegyszerűbb papírmasé maszkhoz egy fej méretűre felfújt lufira, ecsetre, tapétaragasztóra, újságpapírcsíkokra és festékre lesz szükség. A léggömböt érdemes bekenni szappannal, mielőtt munkához látunk. Készítsük el a használati utasítás szerint a tapétaragasztót - kevésre lesz szükség! Vágjunk fekete-fehér újságpapírból 3-4 cm széles papírcsíkokat. Az ecset segítségével kenjük be őket a tapétaragasztóval, és 5-6 rétegben borítsuk be vele a fél lufit – akkora részt körülbelül, mint az arcunk. Néhány nap alatt jól szellőző helyen megszárad a papírmasé bevonat. Vegyük le a luftballonról a megkeményedett maszkot, és kezdődhet az álarckészítés érdemi része: ollóval formára nyírhatjuk, kivághatjuk belőle a szem-, orr-, szájnyílást, ragaszthatunk rá további toldalékokat, festhetjük, díszíthetjük, bevonhatjuk ugyanúgy, mint a kartonmaszkot. Ezt is kalapgumival rögzítsük.
Ha kifutottunk az időből, és sürgősen szükség van a maszkra, használjunk a tapétaragasztó helyett ragasztólakkot, így néhány óra alatt megszárad a felület.
Nézzünk körül a lakásban!
Arra biztatok mindenkit, hogy amit nem muszáj, ne vegyen meg: nézzünk inkább körül otthon! Ha célirányosan keresünk, meglepően sok olyan hasznos tárgyat lelünk majd, melyeket újraértelmezve felhasználhatunk a jelmezkészítéshez: sárga gumikesztyűt madárlábnak, teatojást rovarszemnek, fonalmaradékot szakállnak vagy hajnak, méretes lavórt teknőspáncélnak stb.
Remek álarc-alapanyag lehet a tojásdoboz, hungarocel-tálca, papírzacskó, csak egy kis fantázia kell hozzá. Vágjuk formára, és díszítsük dróttal, fonallal odaerősített alkatrészekkel, vagy festéssel az újrahasznosított maszkot!
 |
 |
 |
| Belfegor maszk: tálca az alma alól. Csak szemeket kell vágni rá. | Futurisztikus maszk a konyhából. A fűszerlabda végre használatba kerülhet... | Tojásdoboz harci díszben - 10 perc alatt kész! |
Farsangkor ne mulasszunk el fánkot sütni, hiszen a hagyomány úgy tartja, hogy amelyik házban fánkot sütnek, annak tetejét nem viszi el a vihar, ami a mai viharos világban megszívlelendő jó tanács!
Rúgjunk ki a hámból álarcban! Ha nem szeretnél tükör nélkül is szembenézni álarcos önmagaddal, készítsd magad a maszkodat.