Ami az ünnepek után marad...

Mi legyen a karácsonyfával?

Nálunk addig áll a karácsonyfa, míg az ágak el nem kezdenek szomorúan és feltartóztathatatlanul lefelé biggyedni, és az összes családtag bánatosan rá nem bólint: igen, szedjük le, legyen vége...

Mivel január végén, február elején már nem ildomos a kuka mellé kitenni szegény kopasz teremtést, és a beígért „termikus ártalmatlanítás” sem tűnik az ünnep méltó befejezésének, ezért fűrésszel fel szoktuk darabolni a csupasz törzset, én pedig tovább szeletelve, fúrva, festve igyekszem minél több részét újrahasznosítani.

A fenyődaraboláshoz szükség van egy jó fűrészre: nekem a lustaságom nagyobb a gyávaságomnál, úgyhogy dekopírfűrészt használok, de kézi fűrésszel is remekül el lehet boldogulni. Gyakorlatlanok bátran kérjenek segítséget!

Fűrészeléskor tartsuk be a legfontosabb óvintézkedéseket:

• Jó alaposan rögzítsük a fát, mielőtt fűrészelni kezdünk!

• Vigyázzunk a kezünk és a szemünk épségére! A kezünk sose legyen a fűrész útjában, és használjunk védőszemüveget!

• Használjunk maszkot, hogy a fűrészport ne lélegezzük be!

• Ha elektromos fűrészt használunk, ügyeljünk arra, hogy a vezetéket ne nyisszantsuk el!

• Érdemes kesztyűvel megfogni a fa törzsét, mivel a kiszivárgó gyantát nehéz eltávolítani a kezünkről és ruhánkból.

Fenyőillatosító

Az első élmény, mikor kezdetét veszi a fadarabolás, az orrunkat megcsapó finom fenyőfaillat. Ez az illat egy kis illóolajjal ötvözve nagyszerűen frissíti a szekrény, a szoba, az autó levegőjét. A keskenyre vágott, szép raj-zolatú fenyőszeletek nemcsak tetszetősek, de a fa porózus szerkezete sokáig őrzi és árasztja a finom illatokat. Idén levendulaolajjal illatosított fenyőkorongot tettem a szekrénybe: én rajongok érte, a molyok viszont annál kevésbé, úgyhogy tanácstalanul keringenek az ajtó környékén. Citromolajat Mária Terézia emlékére tettem ki a szobába: azt hallottam valamelyik kastélyában, hogy ő citromlevéllel illatosította a polcait. A fahéj magáért beszél: autóban, kisebb helyiségekben remekül beválik. Vágjunk néhány vékony szeletet a fa törzséből, fúrjunk rájuk lyukat, hogy a szalagot belefűzhessük. Ha nincs fúró kéznél, ragasztót is használhatunk a szalag rögzíté-séhez, illetve a polcon, fiókban nagyszerűen el lesz akasztó nélkül is az illatosító. Három-négy hetente érdemes újra csöppenteni az illóolajból.

Fenyőmanók
„Komisz kölök! Még el sem készültél egészen, máris tiszteletlenül viselkedsz apáddal! Nem jól van ez így, gyermekem!”

(C. Collodi: Le avventure di Pinocchio – Pinicchio kalandjai, Noran, 1999. 21. o. Olasz-magyar kétnyelvű kiadás)
Dzsepettó papa kalandjai Pinokkióval is egy megbabonázott fenyőtuskóval kezdődtek, úgyhogy ne álljunk ellen a kísértésnek: ferdén vágott törzsdarabokból szívet melengető kis fenyőmanókat készíthetünk játéknak, dísznek, ajándéknak. Faragnunk sem kell, elég, ha fogunk egy alkoholos filcet. A ferdén fűrészelt felületre rajzoljuk a manók arcát úgy, hogy kihasználjuk a fa természetes vonalait – az orruk a fa közepén futó barna részből lett, a szájuk pedig egy évgyűrű kanyarulatát követi. A kezüket alkoholos filccel rajzoltam, de lehet fonalból font vagy fenyőágból készült kezük is. Varkocsot és farkincát is ragaszthatunk nekik, ahogy egy igazi manónak kell! Fenyőszeletekből összeragasztott kisasztalt és kisszéket is kapjanak, hogy otthonosabban érezzék magukat.

Mi történjen a kiürült dobozokkal, szép csomagolópapírokkal?

Karácsonykor sok minden kerül a házhoz, és az ünnepek elmúltával bizony érdemes mérlegelni, mi menjen és mi maradjon...

Nemcsak az olcsó ránctalanító krémre, arcszeszre, újonnan kapott divatjamúlt nyakkendőkre, műbőr pénztárcá-ra, egzotikus szobrocskára és plüssjáték-halomra gondolok, hanem az erős dobozokra és a szép csomagolópapí-rokra is. Az utóbbiak helyet kaphatnak az előbbiekben, míg meg nem találjuk a módját, hogyan hasznosítsuk újra (pl. ajándékozzuk tovább) őket.

Díszes tárolódoboz

Nagyon szeretem a dobozokat: sok mindent elrejtenek, tökéletesen alkalmasak a szanaszét heverő tárgyak rend-szerezésére. Egy szép csomagolópapírral bevont, erős kartondoboz éke lehet a polcnak vagy a szekrénytetőnek. A doboz bevonásához szükség lesz erős (cipős)dobozra, megfelelő méretű, szép csomagolópapírra (lehet új vagy használt) és ragasztóra. Alkalmazhatunk papírragasztót, de nagy felületről lévén szó, inkább javaslom a ragasztólakkot (decoupage-ragasztót). Ecsettel könnyű egyenletesen felvinni, és ha a munka végeztével az egész felületet ismét átkenjük vele, szép fényes, strapabíró tárolódobozt kapunk.

Felakasztható tároló, cukorkásdoboz...

Nemcsak a nagy, tárolásra alkalmas kartondobozokat érdemes gyűjteni, hanem a különféle kisebb, érdekes formájú, erős dobozokat is, hisz szép csomagolópapírral bevonva, ragasztólakkal kezelve olyan praktikus táro-lókat készíthetünk belőle, melyeket nehéz lenne beszerezni. Sokáig kerestem a boltokban konyhai sínre fel-akasztható mindenes tárolót, amiben elfér néhány olyan tárgy, melyek jó, ha kéznél vannak: konyhai olló, cit-romfacsaró, mézcsorgató, szomszédasszony által sajtcédulára firkantott receptek. Egy kiürült ovális teásdoboz-ban leltem meg végül a megoldást: csak körbe kellett vágni, hogy felakasztható legyen, hogy kényelmesen bele lehessen nyúlni, és meg kellett találni a bevonásához a megfelelő csomagolópapírt. Az apró cukorkásdoboz a kisiskolások által használt számolókorongok dobozából készült (a számolókorongokból karácsonyfadísz lett...) Ezt a dobókocka mintájú dobozkát vontam be arany csomagolópapírral. Mikor megszáradt a lakk, egy réz csengettyűt fűztem a közepébe fogantyúnak. Az ilyen egyedi kis dobozok ajándékcsomagolásra sem utolsók!

Képeslapból doboz?

Ugye ismerős! Itt az idő, hogy újrahasznosítsuk a karácsonyi, szilveszteri, meg a „csak úgy” kapott üdvözlőlap-jaink legjavát, és szépséges, tartós dobozokat varázsoljunk kedvenceinkből, hogy állandóan gyönyörködhes-sünk bennük. Emlékeim szerint nagymamám a gyufákat tartotta a tűzhely melletti képeslapdobozban. Mi is őrzünk a játékpolcon egy réges-régi képeslapdobozt: a párom gyártotta gyerekkorában; még egy világtérképet ábrázoló puzzle-t is készített bele. Ebből is látható, hogy még a fiúkat is lekötheti ez a fajta bíbelődés. Ezek a kis tárolók (is) jól példázzák, milyen öröm lehet a házi újrahasznosítás: ajándékozásra, tárolásra, unaloműzésre és az emlékek szem előtt tartására is remek alany a régi képeslap!

Klasszikus képeslapdoboz

Nagyanyáink hagyományosan két réteg képeslapból varrták a dobozt, de a hátsó lapot kidobásra szánt dobozból vagy kartonpapírból kivágott lappal helyettesítve erősebb és strapabíróbb tárolót kapunk. Erős karton a dobozunk aljához is kelleni fog. Érdemes előre bejelölni és kilyukasztani a varrás helyét, így egyszerű lesz öltögetni, és egyenletesek lesznek az öltések. A varráshoz, ami inkább fűzőcskézés, erős szálú, szép fonalat, spárgát vagy keskeny szaténszalagot használjunk, és nyugodtan vonjuk be a gyerekeket is a munkába. A hatalmas, hangsúlyos öltések jellegzetes díszei a képeslapdobozoknak. A képeslapvarrás egyetlen hátránya, hogy eltűnik az írásos üzenet, de vigasztaljon az a tudat, hogy hacsak nem ragasztjuk össze, bármikor szét lehet fejteni a varrást és elolvasni őket. Aki teheti, szkennelje be és színes nyomtatóval kinyomtatva sokszorosítsa kedvenc képeslapjait és inkább a másolatot használja fel!

Füles ajándéktasak, füstölőtartó henger...

Érdemes játszani a képeslappal, és a hagyományostól eltérő formákat is kipróbálni. A gyorsan és egyszerűen elkészíthető, dekoratív ajándéktasak olyan apró ajándéktárgyakat – finom csokit, ékszert – rejthet, melyeket máshogy nehéz lenne szépen csomagolni. Két, kihajtós képeslapból varrtam össze, úgyhogy merevítés sem kel-lett, csak egy kartonból kivágott ovális alap a tasak fenekének. A keskeny szaténszalag összefogja és díszíti is egyben. Ebből készült a tasakocska két füle és a gombolópánt is, a gombja pedig egy szép fényes gyöngy. A henger forma sem maradhat ki a kísérletezésből, hiszen képeslap segítségével izgalmas asztali tárolót varázsolhatunk a papírhengerből. Távoli vidékeket járó barátnőmtől rengeteg olyan képeslapot kapok, melyeket legszívesebben egész nap nézegetnék. Nincs is jobb lehetőség erre, mint egy képeslappal bevont papírhenger tároló az asztalomon. Az egyik kedvencem egy imamalmot hajtó tibeti asszonyt ábrázol – természetesen füstö-lőket tartok benne. A képeslapdoboz-készítés hagyományait követve a fűzés módszerénél maradtam, és gyön-gyöket is fűztem az egyes öltések közé, így lett igazán díszes a tárolóm.

Mindenkinek ajánlom, hogy nézzen körül a háza táján, és alkosson valami újat és hasznosat a felesleges kacatnak elkönyvelt kincsekből!

Elmúltak az ünnepek... Külön kupacba rendezem a tartalmuktól megfosztott dobozokat, a drága, szépséges csomagolópapírokat és a szívhez szóló ünnepi jókívánságokat, és azon tűnődöm, mi lesz a még mindig üde és illatos karácsonyfánkkal.