Ínhüvelygyulladás: nem sorscsapás, van remény

Fáj a csuklónk, az alkarunk, nehezen mozog, sajog, erőtlen: ínhüvelygyulladás – vágjuk rá egyből. De valóban az? Dr. Hetthéssy Judit Réka kézsebész szerint nem feltétlenül, és a pontos diagnózishoz mindenképpen orvosra van szükség. „A kézfájdalom és az ínhüvelygyulladás kissé összemosódott – mondja. – Az ínhüvelygyulladás esetében arról van szó, hogy túlterheléstől, esetleg valamilyen alapbetegséghez kapcsolódóan az inakat körülvevő, azok mozgását harmonizáló ínhüvelynél gyulladás alakul ki.”

Nem kell hozzá tonnákat megmozgatni

Dr. Hetthéssy Judit rámutat: az ínhüvelygyulladás leggyakoribb oka a túlterhelés, ám ehhez nem szükséges különösebb extra tevékenységeket végezni. „A repetitív napi túlterhelés épp elég lehet hozzá: a számítógépezés, a házimunka vagy az összeadódó apróbb terhelésekre rárakódó egy-egy nagyobb terhelés. Ilyen lehet egy költözés, nagytakarítás, kerti munkálat elvégzése. A sporttevékenységek kapcsán is kialakulhat ínhüvelygyulladás.”

A kérdés persze az, mi ennek az oka az adott betegnél, ám itt sem kell különösebben túlgondolni a hátteret: az odafigyelés hiánya épp elég. „Jellemzően akkor alakul ki az ínhüvelygyulladás, amikor nem kellően tudatosan használjuk a kezünket, nem figyelünk oda, hogy a tevékenységünk közben mennyire terheljük, esetleg nem vesszük komolyan a kezdeti fájdalmas jeleket” – mondja a szakorvos.

Ennek megfelelően a betegségnek több változata létezik. Az egyik ezek közül például a kisgyerekes anyukákat is gyakran érinti: ilyenkor a hüvelykujj mozgatását, feszítését és távolítását végző inak körül alakul ki túlterhelésre egy tulajdonképpeni szűkület. Ugyanígy érintettek lehetnek a csukló hátrafeszítésében részt vevő, kisujj felőli oldalon elhelyezkedő inak is: ha az ínhüvely a krónikus túlterheléstől vagy hirtelen sérülés kapcsán kitágul, illetve bereped, a csukló mozgatása fájdalmas kattogással járhat.

Pihentetni kell – mintha az olyan könnyű lenne!

Az ínhüvelygyulladás kezeléséről általában elmondható, hogy a kezdeti lépéseket a kéz nyugalomba helyezése jelenti. „Képzeljük el úgy a napunkat, hogy nem használjuk a kezünket! – mutat rá egyből a problémára a doktornő. – Ennek a kívánalomnak a kéz esetében csak bizonyos korlátok között lehet eleget tenni, és a kezelési tervet is ennek megfelelően kell kialakítani. Óriási szerepet játszik a megfelelő erősségű, megfelelő stabilitást adó, a kezetvagy az inakat a megfelelő helyzetben nyugalomba helyező sínek, ortézisek, bandázsok viselése.

A helyi és szájon át szedett gyulladáscsökkentők használata szintén a kezelés részét képezik. Amennyiben azonban mindez néhány napon belül nem hoz egyértelmű változást, érdemes szakemberhez fordulni.”

A kézsebész kiemeli: noha kétségkívül súlyos kellemetlenségekről beszélünk, nem érdemes az ínhüvelygyulladásra tartós sorscsapásként tekinteni. „A betegekben sokszor az a kép alakul ki, hogy amennyiben egyszer előfordult hasonló probléma, akkor innentől fogva együtt kell élni vele. Ez azonban nem törvényszerű, mert amennyiben időben fordulunk orvoshoz, az esetek többsége jól gyógyítható. Utána pedig a megelőzés kerül előtérbe.

Sikeresen meg lehet előzni a következő ínhüvelygyulladás kialakulását, ehhez azonban kétségkívül szükséges bizonyos testtudatosság, odafigyelés, illetve a kéz kezelésében járatos gyógytornász, manuálterápia, fizikoterapeuta bevonása is. Utóbbi segítségével azt is megtanulhatjuk, miként nyújtsuk, lazítsuk le a fájdalmas inakhoz tartozó izmokat a terhelést követően.”

A csuklótáji fájdalom hátterében nem kizárólag ínhüvelygyulladás állhat.Szalagos, csontos, esetleg ízületet érintő sérülések után kialakuló állapot, ízületen belüli gyulladás egyaránt okozhat efféle problémákat például valamilyen autoimmun vagy reumás betegség, esetleg a szervezetünkben levő gyulladásos góc következtében is. Az efféle eseteket mindig ki kell vizsgálni.

„Nagyon gyakran menthetetlenként tekintenek magukra, úgy érzik, úgysem lesz már jobb, így aztán nem is építik bele a napi rutinba az említett dolgokat. Eközben számtalan élsportoló, zenész, fizikai munkát végző, irodai munkában nagy napi terhelésnek kitett páciensünk van. És szó nincs arról, hogy nekik ezzel a szenvedéssel együtt kellene élniük csak azért, mert már jelentkeztek efféle problémáik. Fontos, hogy szem előtt tartsuk: van segítség, egyszerűen csak ne bagatellizáljuk el a problémát, és forduljunk szakorvoshoz, méghozzá időben.”