Visszatérés a sporthoz – sérülés után

Várjuk meg az orvosi engedélyt

Könnyen lehet, hogy a sportoló már tettrekésznek érzi magát, azonban elengedhetetlen, hogy az orvos is engedélyt adjon az edzésre. Addig egészen biztosan nem szabad munkához látni, amíg a fájdalom, a duzzanat, a merevség nem múlik el. A túl gyors visszatérés ugyanis hosszútávon megbosszulhatja magát: jóval nagyobb lesz az esély és újabb sérülésre, sőt, a sportsérüléseket leggyakrabban a túlterhelés váltja ki, ami többek közt a nem kielégítő regeneráció következménye is lehet.

Mentálisan is készüljünk fel

Ha az orvos és jó esetben a gyógytornász is zöld utat adott, érdemes végiggondolni, mi vezetett a sérüléshez és mit érdemes másképp csinálni a következőkben. Túlhajlottuk magunkat? Nem volt megfelelő a felszerelés? Nem szántunk elég időt a pihenésre, a regenerálódásra? Nem biztos, hogy mindenképpen egyetlen „hiba” vezetett a sérülésig, de az biztos, hogy a felépülési idő alatt érdemes tudatosan, esetleg edző bevonásával átgondolni, mit miért és hogyan eddzünk.

Kezdjünk fokozatosan

Nem szabad ugyanazzal az intenzitással belevágni az edzésmunkába, mint ahogyan abbahagytuk. Általában a „normál” szint 50 %-ával érdemes indítani, és hetente 10-15 %-kal növelni a teljesítményt, mindig ellenőrizve, nem újul-e ki valamilyen panasz. Érdemes megnyújtani a bemelegítésre és levezetésre szánt időt is.

Válasszunk kiegészítő sportágat

Ha valamikor, hát egy sportsérülés után érdemes végiggondolni, milyen sportággal kímélhetnénk leginkább a sérült területeket. Ha például a térd sérült meg, olyan, kisebb behatással járó mozgással ajánlott kezdeni, mint az úszás, ha csuklósérülés történt, eleinte ajánlott lehet például túrázni a tenisz helyett.

Figyeljünk a testünk jelzéseire

A kisebb diszkomfort érzet belefér egy edzésbe, enyhe fájdalomnál fogjuk vissza a teljesítményt, de komoly fájdalom esetén abba kell hagyni a tevékenységet. Ha az edzés utáni fájdalom nem múlik el néhány órán belül, az túlterhelésre utalhat, ami miatt mindenképpen ki kell hagyni néhány napot az edzésből, és újra csak lassan szabad visszatérni.

A minőségi gyógyulás több, mint csupán felépülés

A rehabilitációnak nem pusztán az a célja, hogy a sérült testrész újra „használható” legyen, hanem, hogy elérjük a minőségi gyógyulást. Tehát nem csak minimalizálni kell a sérülést, gyulladást és/vagy fájdalmat a sérülés helyszínén, de hosszútávú gyógyító tevékenységgel kell elősegítni a felépülést. Ennek célja, hogy fenntartsuk vagy akár növeljük a mozgásképességet, megakadályozzuk a sorvadást, visszaállítsuk az erőt, az állóképességet, elősegítsük a funkcionális felgyógyulást, és elkerüljük a nem megfelelő, kompenzáló mozgásmintákat. Vagyis sportolók esetén a rehabilitáció célja az, hogy legalább olyan minőségben tudják folytatni az edzést és a versenyzést, ahogyan azt korábban tették. A szóba jöhető orvosi kezeléseknél is számos szempontot kell végiggondolni. A konzervatív kezelések között alkalmazhatunk gyógyszeres kezelést, például fájdalomcsillapítókat, gyulladáscsökkentőket, akár injekciós formában, és strukturális kezelést, például a porcmátrix alkotó elemeinek adagolásával, többek közt hialuronsav injekcióval, orvosi kollagén injekcióval, a gyógytorna pedig minden páciensnél elengedhetetlen. Egyes esetekben azonban mindent összevetve a műtét a legcélravezetőbb. A cél mindenképpen egy funkcionálisan, jól használható testrész, a kiegyenlített, biztonságos teljesítmény elérése és a visszaesés, újabb sérülés elkerülése.

Forrás: fajdalomkozpont.hu