Az inkontinencia gyakori probléma
Az akaratlan vizeletszivárgás olyan gyakori probléma, hogy amerikai adatok szerint a 30-60 év közti nők közel 30%-a, a férfiaknak 1,5-5%-a tapasztalja. Az inkontinencia okai szerteágazók, számos betegség, állapot és az életmód is a hatással lehet a kialakulására. Ahhoz, hogy kezelhető legyen a kínos panasz, elsősorban arra van szükség, hogy megszülessen a pontos diagnózis, vagyis hogy a szakorvos kiderítse, milyen típusú inkontinenciáról van szó. Funkcionális inkontinenciáról például akkor beszélünk, ha a páciens valamilyen okból nem képes eljutni a vécéig a vizeléshez. Ez az ok lehet fizikai jellegű, mint a mozgáskorlátozottság, illetve olyan mentális jellegű is, mint a demencia, a depresszió.
A cukorbetegség és a Parkinson-kór is rizikófaktor
Funkcionális inkontinenciát okozhatnak többek közt az idegrendszert károsító betegségek is. Az összefüggések megértéséhez tudni kell, hogy a húgyhólyagból az idegpályákon keresztül megy üzenet az agyba, ha a hólyag megtelik. Az üzeneteket érzékelve az agy „visszaüzen” a hólyagnak, hogy az izmai feszüljenek meg vagy lazuljanak el, annak megfelelően, hogy az agy megfelelőnek érzékeli-e a pillanatot az ürítésre. Amikor ezzel az agyból a hólyagba és/vagy a záróizmokba irányuló üzenetáramlással probléma adódik, jelentkezhet az inkontinencia.
Az idegrendszert és az izmokat számos betegség károsíthatja, így például a cukorbetegség, a stroke, a Parkinson-kór, a szklerózis multiplex, az Alzheimer-kór és olyan állapotok is, mint a prosztataműtét utáni helyzet, a szorongásos zavarok és az agy, illetve a gerincvelő sérülései. Vagyis mindazok, akik ilyen típusú betegségekben, állapotokban érintettek, sajnos nagyobb eséllyel néznek szembe az inkontinenciával is.
Az alapbetegség mellett az inkontinencia is kezelendő
Az inkontinencia okai sokszor összetettek, hiszen számos tényező, rizikófaktor hajlamosíthat az akaratlan vizeletszivárgásra – hangsúlyozza dr. Rákász István. – Ugyanakkor ha egyértelmű az idegrendszert károsító betegség jelenléte, természetesen annak kezelése, karbantartása elengedhetetlen, nem csak az inkontinencia visszaszorítása szempontjából. Emellett a diagnózis felállítása után eldönthetjük, mi lehet a vizeletszivárgásos panaszok leghatásosabb kezelése, vagy milyen eljárások kombinációja vezethet eredményre. Ma már számos hatékony módszer áll rendelkezésre a gyógyszeres kezeléstől a medencefenéki gyakorlatokig, a hólyag „tréningezésétől” az izomlazító hatású Botox-injektálásig, vagy súlyosabb esetben a katéterezésig, a különböző célú műtétekig.
Az első és legfontosabb teendő azonban a szakorvos felkeresése még akkor is, ha az inkontinenciát az idegrendszert érintő betegség következményének tekintjük. Nem szabad szégyellni vagy természetesnek tekinteni a vizeletszivárgást, hiszen ez egy meglehetősen gyakori gond, amelyen segíteni kell, mielőtt súlyos és az életminőséget erősen romboló problémává válna.