Hol szivárog metán a légkörbe?

E gáz mintegy 35-ször erősebb üvegházgáz, mint a szén-dioxid, ám vele ellentétben viszonylag gyorsan, 12-15 év alatt elbomlik a légkörben. A légkörbe kerülő mennyiségét azonban sürgősen csökkentenünk kell, és erre számos ország tett ígéreteket, például az USA (rengeteg más országhoz hasonlóan) 2030-ra a 2020-as mennyiséget 30 százalékkal akarja csökkenteni. Ehhez pontosan tudni kell azonban, hogy mik is azok a források, ahonnan a légkörbe jut e gáz.

Az Earth Observatory olyan, a közelmúltban készült globális térképet tett közzé, amely a fosszilis energiahordozók kitermelése, tárolása, szállítása során a légkörbe kerülő mennyiségeket mutatta be. (E mennyiség egyébként 97 millió tonna évente az ENSZ adatai alapján.) A térképet a NASA Szén Monitoring Rendszere segítségével készítették el, és nemcsak országokra vetítve mutatja be a metán forrását, hanem egészen a kibocsátás pontos helyszínéig visszavezeti. Ez azt jelenti, hogy a térképen látjuk a csővezetékek, a szénbányák, az olaj- és gázkutak, vagy épp a finomítók helyszíneit. Ezeket az adatokat azután össze lehet hasonlítani a műholdas mérések adataival, így pontosan megállapítható, hogy hol vannak tennivalóink, illetve hol voltak sikeresek a már megtett intézkedések.

A térkép elárul olyan részleteket, hogy a legnagyobb olajhoz kötött kibocsátás Oroszországból ered, az USA vezeti a földgázhoz kötött kibocsátást, a szén miatti pedig Kínában a legjelentősebb. A térképen sötét vonalakként láthatjuk a földgáz-csővezetékeket, de a kibocsátás nem egyenletes a teljes csőszakaszon, hanem a kompresszorállomásokhoz köthető, amelyek pár száz kilométerenként követik egymást. (Mivel a gáz nyomása a csővezetékben folyamatosan csökken a súrlódás miatt, a nyomást újra és újra növelni kell, ehhez kellenek a kompresszorok.) Míg Kanadában pontok sorozata jelzi a csővezetékeket, ezek ugyanis csak maguk a kompresszorállomások, addig Oroszországban papír térképek alapján kellett digitalizálni a hálózatot, ám ezeken egyáltalán nem szerepel, hol helyezkednek el az állomások.

Számos olyan műhold van, amely a különböző légköri gázokat méri, így a japán GOSAT, az európai TROPOMI, és ezek adataiból például az már kiderült, hogy mind az USA, mind Kanada alulbecsülte azt a mennyiséget, amely a fosszilis energiahordozókhoz köthető, az orosz és a kínai kibocsátást viszont túlbecsülték. Ez a bizonytalan, vagy épp hiányos helyi mérési adatokból adódhat a szakemberek szerint.