Embertársainkat azonban sajnos a kelleténél sokkal szigorúbban ítéljük meg, ha nem tudnak beszélni – így az afáziában szenvedőket kirekeszti a társadalom.
A Dél-Ausztráliai Egyetem beszédzavarokkal foglalkozó szakemberei, és az ausztráliai afáziában szenvedőket tömörítő-segítő egyesület közös munkában a házi kedvencek szerepét vizsgálták meg.
Arra jutottak, hogy azoknak az afáziásaknak, akiknek van háziállatuk, gyorsabban javult a beszédük. A háziállat nem ítél, csak érzelmi támaszt nyújt, különösen a magány ellen kiváló „gyógyszer”, vagyis pont azokon segít, akik a beszédproblémájuk miatt eltávolodtak az embertársaiktól, közösségüktől.
Ráadásul a kedvencek segítenek abban is, hogy másokkal kapcsolatba lépjen valaki. Azok az afáziában szenvedők, akikkel a kutatók beszéltek, elmondták, azért is fontos számukra az állatuk, mert annak mindegy, hogy valaki hogyan is beszél.
A kutatók a továbbiakban azt is szeretnék feltárni, milyen módon segíthetik az állatok az afáziásokról gondoskodókat. Emellett arra is kíváncsiak a szakemberek, hogy az olyan neurológiai betegségekre, mint például a Parkinson-kór, milyen hatásuk van a házi kedvenceknek. A kutatók azt szeretnék kideríteni, hogy miképp lehet javítani az afáziások életminőségét a terápia során.
Borítókép: elements.envato.com