Ha tavasz, akkor zsírégetés

Az emberi idegrendszernek ugyanis általában egy hónap biztosan kell, míg a „habzsi-dőzsi” üzemmódról normál működésre áll át. Így aztán a zsírégetésnek nevezett fogyókúrás programok ekkortájt lesznek igazán aktuálisak.

De hiszen, mondhatják kilóikkal soha nem bajlódó olvasóink, a fogyókúrákkal tele a padlás, no meg a sajtó. S igazuk is van. No de miért? Nos, jómagam két olyan témát ismerek, amelyről olvasni, beszélni soha nem ununk meg. Az egyik a szerelem. A másik a fogyókúra.

Hogy a témák népszerűségének sorrendjében melyik az első, s melyik a második? Véleményem szerint a szerelem vezeti a sort. Már csak azért is, mert amikor az ember szerelmes, rendszerint fogy. Csak úgy, magától, mindenféle kúra nélkül is. Kevesebbet kíván enni ugyanis. Meg merném kockáztatni, hogy az olyan szerelem, amelyben a benne érdekeltek plusz kilókat szednek magukra, nem az igazi. Illetve akkor, amikor a szerelmesek hízni kezdenek, a kapcsolat már átváltott egy másik, unalmasabb szakaszba. De hát nem a szerelemről akarok én most beszélni.

A pszichológusok azt mondják, azok az emberek túlsúlyosak, akik nem azért esznek, mert éhesek, és nem csak addig esznek, míg jól nem laktak, hanem tovább. Esznek, ha szomorúak, ha szoronganak, ha félnek. Vagyis az őket ért hatások, különösen a stressz levezetésére a legfőbb eszközük az evés. Nemcsak azért, mert az evés örömforrás, de azért is, mert a táplálkozást eredendően összekapcsoljuk a szeretet adásával és elfogadásával. „Egy kanállal anyuka/apuka kedvéért” – mondják oly sokan még ma is a rosszul evő gyereknek. Sokan vezetik vissza az evési problémákat a csecsemőkorra, az anya-gyermek kapcsolat gyermekkori élményeire. Valóban sok esetben meghatározóak lehetnek a korai etetési, evési minták, de ez nem azt jelenti, hogy felnőttkorunkban ne lehetne ezeken változtatni. Persze nem csodaszerekkel, hanem különböző terápiákkal. Az evési problémák rendezése komplex feladat. Először is tisztában kell lenni azzal, hogy mi az a folyamat, ami túlsúlyhoz vezet. Egyáltalán: ki számít túlsúlyosnak, és mit tehet ellene?

A táplálékfelvételt a szervezet a sejtek által termelt hormonok, fehérjék segítségével a központi idegrendszerben levő központokon keresztül szabályozza. Eddigi ismereteink szerint mintegy 40 fehérje vesz részt valamilyen módon a testsúly állandóságának fenntartásában. Ezen fehérjék örökletes károsodása lehet az egyik oka a hízási hajlam kialakulásának. Ezt bizonyítják azok a megfigyelések, hogy kövér szülők gyerekei gyakrabban elhízottak. Az olyan egypetéjű ikreken végzett vizsgálatok, melyek során az egyik ikertestvér a szülőktől távol, más környezetben nevelkedett, azt bizonyították, hogy az ikergyerekek súlya a szülők súlyával mutatott szoros kapcsolatot. Az elhízások egy részében hormonális, illetve központi idegrendszeri károsodások is szerepet játszhatnak.

Az elhízottak jelentős részénél a meglévő örökletes zavarokra rárakódik a túlzott energiabevitel.

Jó, de hogyan kell eldönteni azt, hogy valakinél ajánlatos-e a testsúlyt csökkenteni?

A legegyszerűbb módszer ennek megítélésére az ún. Broca-féle képlet használata, melyben a centiméterekben kifejezett testmagasságból kivonunk százat, majd ebből kivonjuk az így kapott értéknek a 10%-át: ez fogja jelenteni az ideális testsúlyt. Pl.: egy 170 cm-es egyén ideális testsúlya 63 kiló. Persze ez csak a hozzávetőleges átlag, amely nemenként, életkoronként, sőt évszakonként is változik. Mérsékelt túlsúly esetén heti fél kg fogyásra kell törekedni. Ez elérhető már akkor is, ha a fogyni akaró ember kevesebbet eszik 500 kalóriával annál, amit korábban fogyasztott, vagy amennyi az energiaszükséglete.


No de mennyi ez az energiaszükséglet?

Nos: a nyugalmi anyagcsere = 700 + 7 × testsúlykilogramm, tehát egy 70 kg-os nőnél 700 + 7 × 70 = 1190 kalória. Ennyi energiát fordít a szervezet az alapvető működések ellátására. A teljes energiaszükséglet az alapanyagcserénél nagyobb. Az energiaszükségletet is ki kell számolni. Ez ülő életmód esetében a nyugalmi alapanyagcserénél 1,2-szer, közepesen aktív életmód esetén 1,4-szer, nehéz fizikai tevékenység végzése mellett 1,8-szer nagyobb.

Tehát, az előbbi példát idézve, egy 70 kg-os nőnek 1190 kalóriás nyugalmi alapanyagcseréjét egy közepesen aktív életmód esetén 1,4-gyel meg kell szorozni, ez kerekítve 1700 kalória. Ez tehát az energiaszükséglet. Fogyókúrázni ennek ismeretében úgy kell, hogy ennél napi 500 kalóriával kevesebb energiát kell felvenni, tehát napi 1200 kalóriás diéta mellett lehet számítani fogyásra, mégpedig kiszámíthatóan heti mintegy fél kilogrammnyira.

Nem mindegy azonban, hogy a szükséges 1200–1500 kalóriát milyen tápanyagokkal visszük be. A zsírok jobban hizlalnak, mint a szénhidrátok. Nemcsak azért, mert egy g szénhidrát 4,1, egy g zsír pedig 9,3, tehát kétszer annyi kalóriát tartalmaz, hanem azért is, mert amíg a táplálékkal elfogyasztott zsírból zsírszöveti zsír lesz, csak 3% energiaveszteség következik be, míg a szöveti zsírrá átalakuló szénhidrátok esetén a veszteség 23% –  tehát a szénhidrátok mintegy 1/4-e nem hasznosul. A szervezet a bevitt tápanyagokból először a szénhidrátokat égeti el, és a zsírok lebontása csak akkor indul meg, ha további energiára van szükség. Vizsgálatokkal bizonyították, hogy azonos mértékű napi kalóriafelvétel mellett azok fogytak jobban, akik kevesebb zsírt, de több szénhidrátot fogyasztottak.

A fentiek alapján a gyakorlati fogyókúrában a zsírfogyasztást és a szénhidrátok egy részének, elsősorban természetesen a cukornak a fogyasztását is korlátozni kell. Vagyis az étkezési szokásainkon kell változtatni.

A rossz étkezési szokások megváltoztatása azonban nehéz és hosszú folyamat, amelyhez törvényszerűen hozzátartoznak a visszaesések. Az életmód-változtatás nem megy egyik hétről a másikra, márpedig e nélkül tartósan nem lehet lefogyni. Ezért mondom, hogy februárban eljött az idő arra, hogy nekilássunk felesleges zsírpárnácskáink leolvasztásához. Heti átlagosan fél kiló mínusszal bikiniszezonra biztosan belebújhatunk újra a tavalyi fürdőruhánkba.

Zsírégetés, azaz leánykori nevén fogyókúra – ha szükséges. Márpedig többnyire az. A kacsa, bejgli, töltött káposzta, rántott ponty, majonézes krumplisaláta, malacsült, valamint az erjesztett és égetett szeszek által kikövezett ünnepi úton felszedtünk néhány fölöslegesnek mondható kilócskát. Persze már szilveszterkor elhatároztuk, hogy az új élet a fogyókúrás és egészséges étkek bevezetésével veszi kezdetét, az efféle elhatározások keresztülviteléhez azonban idő kell. Sok évtizedes tapasztalatom szerint az év végi elhatározások beindulása inkább február-március tájára tehető.