Gyulladáscsökkentő készülhet a tengeri puhatestűekből

Most tengeri puhatestűekben találtak ilyeneket. Habár a gyulladások önmagukban alapvetően a szervezet különféle betegségekre adott védekező reakciói, azért sosem árt csökkenteni a gyulladásokat, és az ennek következtében fellépő fájdalmat, legyen szó máj-, ízületi- vagy más területet érintő gyulladásokról. Hosszú ideje ismeretesek a szteroid- és nem szteroid-gyulladáscsökkentő szerek mellékhatásai, például hogy magas vérnyomást és veseproblémákat idézhetnek elő.

Ma már tudjuk, hogy a tengerek és az óceánok nem csak élelmet adhatnak. E hatalmas vizes élettér másként is javunkra lehet, hiszen számos területen használható. Az elmúlt évtizedekben a tengerekből és az óceánokból világszerte sikerült is kinyerni kivonatokat és vegyületeket, amelyekről aztán bebizonyosodott, hogy gyulladásgátlóként is ígéretesek. Ez a kutatók szerint igazából azért is fordulhat elő, mert a vízi élőlényekben levő/termelődő hatóanyagoknak, éppen abból adódóan, hogy a hordozó állatok a vízben élnek, értelemszerűen erősnek kell lenniük és egyúttal vízben oldódónak – e tulajdonságok teszik őket igazán alkalmassá, hogy esetlegesen gyógyszerhatóanyagokként használhassa az ember.
A tanulmányban példaként említenek egy zsákállatfajból izolált trabektedin alkaloidot, amely 2015-ben került engedélyezésre lágyrész-szarkómák és petefészekrák kezelésére. Ugyanakkor azt is megjegyzik, Ghánában mostanáig leginkább növényekből nyertek ki ilyen, vagy potenciálisan ilyen hatású anyagokat.

A hatszerzős ghánai kutatási cikk a Cogent Biology szaklapban jelent meg. Arra keresték a választ, hogy az általuk vizsgált tengeri puhatestűekből nyert kivonatoknak van-e gyulladáscsökkentő hatásuk. A válasz – miként azt vizsgálataikkal igazolták – igen.

A ghánai partok mentén 2016-ban begyűjtött három faj, az Oliva sp., a közönséges particsiga (Littorina littorea) és a csészecsigafélék közé tartozó Patella rustica egyedeiből származó kivonatokkal kezeltek olyan hétnapos csirkéket, amelyeknek a lábán a kutatók előzőleg akut gyulladást, ödémát váltottak ki az élelmiszeriparban térfogatnövelőként is használt karragénnel.

Végeredményben az Oliva sp.-ből nyert kivonat bizonyult a leghatásosabbnak, a közönséges particsigából nyert pedig a legkevésbé. Mindezek mellé érdemes megjegyezni, hogy a kutatók korábban kimutatták, hogy a Patella rustica és a Littorina littorea kivonata jól működik mikrobaölőként és antioxidáns hatása sem elhanyagolható. Végül a szerzők jelzik, ma már a tiszta vegyület izolálásán dolgoznak, amelyek valójában kiváltották az ellenőrzött körülmények között megfigyelt gyulladáscsökkentő hatást.

Az itt vázolt eredmény is arra utal, hogy a tengerek és óceánok sok meglepetést okozhatnak még, nagy segítségünkre lehetnek – feltéve, hogy nem károsítjuk és pusztítjuk el véglegesen gazdag élővilágukat.