Gyomnövényből gyógynövény: a vérehulló fecskefű

Latin neve (Chelidonium majus) a görög fecske szóból ered, ugyanis éppen addig virágzik, amíg a hasznos madarak el nem vándorolnak a téli telelőhelyükre. A mákfélék családjába tartozó, sárga virágú növény szinte bárhol képes életben maradni: a kerítés tövében, betonfal mellett éppúgy megtalálhatjuk, mint az erőben vagy a folyóparton.

A legfontosabb tudnivaló erről a gyógynövényről, hogy szokatlanul erős hatása miatt rendkívül nagy körültekintést igényel az alkalmazása, ugyanis túladagolás esetén mérgezést okozhat.
Valószínűleg ez játszott szerepet abban, hogy bár korábban a népi gyógyászat is használta, manapság elsősorban a gyógyszeriparban alkalmazzák a hatóanyagait.

A növény egyik jellegzetessége, hogy szárát megnyitva narancssárga tejnedvet ereszt, amelyet külsőleg szemölcsök és tyúkszem kezelésére, míg belsőleg máj- és epeproblémák esetén használták korábban, de említést érdemel salaktalanító és vizelethajtó hatása is.
Külsőleg manapság is érdemes kipróbálni, ügyelve arra, hogy ép bőrfelülettel ne érintkezzen, ugyanis maró hatású. Belsőleg azonban kizárólag orvosi felügyelettel alkalmazható a már említett kockázat miatt, és szakértelem hiányában otthoni, felügyelet nélküli alkalmazása is kifejezetten kerülendő!

A mérgezés tünetei közé tartozik a gyomorégés, a hányás, a hasmenés, a szédülés, a keringési zavarok, és súlyos esetben akár halált is okozhat. A légzés bénulását is előidézheti, de külsőleges használatakor is nagy körültekintéssel kell eljárni, ugyanis allergiás tünetként hólyagosodást okozhat a bőrön.

A fecskefűnek jelentős baktériumölő hatása van, így bizonyos bőrelváltozások, pl. ekcéma, pikkelysömör vagy makacs tyúkszem és kiújuló szemölcsök esetén hasznos lehet. Akár az öregedéssel megjelenő barna pigmentfoltoktól is megszabadíthat, nyílt sebekre azonban tilos használni.

Szára a gyanta és az illóolajok mellett C-vitamint és nikotinsavat, valamint egy különleges alkaloidát, kelidonint is tartalmaz, amely fájdalomcsillapító és görcsoldó hatású.