Gyógynövények, melyek kiállták az évezredek próbáját

Kamilla

Az egyik legjobban keresett gyógynövény a kamilla – nem alaptalanul –, ami egyébként két növényfajt takar. A gyakoribb a német (Matricaria chamomilla), egynyári növény, a másik az évelő római kamilla (Arthemis nobilis). Többek kedvelt teája, hiszen kellemes az íze. Aromája az almáéhoz hasonló, így magában fogyasztva, vagy keverékek ízesítésére is alkalmas. Virágait formája és színe miatt az ókori egyiptomiak napvirágnak nevezték, lázcsillapításra és a maláriás fertőzés kezelésére használták. A római és görög kultúrákban fejfájás, vese, és májpanaszokat orvosoltak vele. E sokrétű alkalmazhatóságát gyulladáscsökkentő hatásán keresztül fejti ki, így méltán lett „csodaszer”. A vikingek kozmetikai célokra is alkalmazták: hajmosáskor a kamillaforrázat selymes fényt ad a hajnak, főleg a szőkéknek érdemes ezt kipróbálni. Tea készítésekor forró vízzel öntsük le a szárított kamillavirágzatot, a hatás megtartása érdekében soha ne főzzük.

Aloé

Az Aloe vera napjainkban éli reneszánszát, hiszen lassan nincs olyan bőrtápláló kozmetikum, kézvédő mosogatószer, ami ne tartalmazná e növény kivonatát. Ennek ellenére már több mint háromezer éve használták az egyiptomiak, leginkább külsőleg bőrbetegségek gyógyítására, sebek fertőzéseinek megelőzésére. A történelembe a kábítószer-alapanyagot szolgáltató növények gyakran beleszóltak, és háborút okoztak. Az aloé az egyetlen, amiből nem készül kábítószer, mégis háborút okozott. Amikor az Egyiptomot megszálló Nagy Sándor megtudta, mire jó a Szomália partjaitól nem messze élő növény, elfoglalta a szigetet, hogy katonái sebeit aloéval orvosolhassa. Az ókori görögök aranyeret, fekélyeket és hajhullást is kezeltek vele. Jótékony hatással van a sebekre, legyen az karcolás, horzsolás vagy égés. Gátolja a fertőzések terjedését.

Fokhagyma

Ősember lakta barlangokban 10 ezer évvel ezelőtti maradványait találták meg, az első írásos emlék pedig egy ötezer éves ékírással vésett sumér agyagtáblán maradt fenn róla. Az ókori civilizációk szinte mindegyike használta, de az egyiptomiak körében volt a legnépszerűbb: betegségek megelőzésére és állóképesség-javításra használták. Tutanhamon sírjába is tettek belőle. Egy rabszolgát 5 kilónyi fokhagymáért lehetett elcserélni. A világ legrégebbi orvosi írásában az Ebers-féle papirusztekercseken több mint húszféle orvosság alkotórészeként említik: többek közt fejfájásra, rovarcsípésre, szívpanaszokra és bélférgek ellen használták. A görög katonák és atléták nyersen fogyasztották. Hippokratész fertőzések leküzdésére, megfázásra, emésztési zavarokra ajánlotta. Az I. világháború során a katonai orvosok az elfertőződött sebeket fokhagyma lével kezelték. Bár 1928-ban Alexander Fleming feltalálta a penicillint, ám a II. világháborúban az antibiotikum készletek megcsappantak, így az orosz orvosok továbbra is a fokhagymát használták fertőtlenítő, baktériumölő szerként. Torokfájást, enyhébb megfázást akár egy gerezd fokhagyma elrágásával is meg lehet szüntetni. Aki nem bírja az erős íze miatt, összezúzva áztassa vízben vagy kefirben.


Ginszeng

A ginszeng Ázsiából indult hódító útjára. Három faja ismert: a kínai, az amerikai és a szibériai. Ahogy terjedt népszerűsége, úgy vált egyre inkább hiánycikké a kínai változat, ezért ára az aranynál is drágább lett. Mivel termesztését akkor még nem oldották meg, a kereskedők gyakran más növények gyökerét árusították helyette. Ez a hamisítás néhol még napjainkban is problémát okoz. A jezsuiták jöttek rá, hogy a ginszeng Kanadában is megél, így rövidesen megkezdték szállítását Amerikából Ázsiába. Sokan használták időskori gyengeség, szexuális zavarok, ízületi gyulladások kezelésére, valamint a szervezet ellenálló képességének megőrzésére.  Növeli az állóképességet, a stressztűrő képességet, javítja a memóriát, az ellenálló képességet, étvágygerjesztő, csökkenti a koleszterinszintet.


Kasvirág

Ez az Amerikából származó növény az indiánok első számú gyógynövénye volt. Pépesített gyökerével sebeket borogattak, csípések viszketését enyhítették. Szájöblögetőként ínygyulladásra használták, teáját megfázás, himlő, kanyaró, mumpsz kezelésére alkalmazták. 1870-ben szabadalmaztatták az első kasvirágból készült vértisztító készítményt. Először kígyómarás közömbösítésére árusították, de sok orvos kétkedve állt a dologhoz – nem alaptalanul. Sok dologra alkalmazható, de a kereskedelmi szempontok sokszor fontosabbnak bizonyultak a hiteles tájékoztatásnál .A kasvirág teája és alkoholos kivonata megfázásra, influenzára, fertőzések leküzdésére, gombafertőzések gyógyítására használható.


Csalán

Ékes példája annak, hogy nem csak a kevés helyen, kis számban előforduló növények lehetnek értékesek gyógyászati szempontból. Az őskori ember kender helyett még a csalán erős szárából szőtt vásznat, és Németországban az I. világháború alatt bekövetkezett gyapjúhiány miatt ugyancsak a csalánt alkalmazták textilipari célokra. Gyógyhatását már Hippokratész is említi, külsőleg skorpiócsípésre, belsőleg növényi mérgezések közömbösítésére. A római katonák hideg területeken vívott csatáikkor csalánnal csapkodták magukat, hogy felmelegedjenek. Manapság ízületi bántalmakra és köszvény ellen használják leginkább. Friss hajtásai rövid forrázás után főzeléknek is elkészíthetők. Ahol a csalán megterem, ott nitrogénben gazdag a talaj.


Gyömbér

Már évezredek óta az indiaiak kedvelt fűszere. Vallásos ünnepek előtt gyömbért fogyasztottak fokhagyma helyett, hogy meg ne sértsék isteneiket. Gyógyszerként emésztési zavarokra, megfázásra javasolták fogyasztását, a tengerészek a tengeri betegség leküzdésére használták. Kenyérbe először a görögök sütötték bele, így az emésztőrendszerre jótékonyan ható növény szinte minden étkezésnél szerepelt. A gyömbérsör ma is népszerű ital. Alkalmas az egyensúlyvesztéssel járó rosszullétre, és terhességi hányinger csillapítására.

Körömvirág

Szinte minden kertben megtalálható ez az egyszerűen, magról nevelhető egynyári növény. Gyógyhatása a sötét narancssárga virágú változatának van. Kenőcsét nehezen gyógyuló sebekre, visszerek kezelésére használták, de alkalmas égési sérülések gyógyulásának gyorsítására is, valamint lábgombásodás ellen. Teája is sokrétűen alkalmazható gyomor és bélbetegségekre. Virágainak forrázata vírusos és bakteriális megbetegedésekre használható, bár íze kellemetlen. Ülőfürdő is készíthető körömvirágból, vagy gyümölcscentrifugával kicsavart friss levét is használhatjuk gyógyításra.