Először is tudnunk kell, hogy mennyi élelem elfogyasztása után érezzük úgy, hogy megtelt a gyomrunk. Minden ember gyomra akkora, mint két egymás mellé tett ökle. Vagyis nagyon kevés. Miért eszünk mégis sokkal többet ennél, anélkül, hogy teltséget éreznénk. Azért, mert gyorsan eszünk. Agyunknak legalább tíz percre van szüksége ahhoz, hogy visszaigazolja, elég. Kísérletek bizonyítják, hogy a komótosan elfogyasztott ételből, legyen bármi, kevesebbet kívánunk. Vagyis az első amin változtatunk kell, a habzsolás. Soha ne lapátoljuk be az ételt. A szépen megterített asztal mellett, az ízlésesen tálalt ételt lassan fogyasszuk.
Második rossz kajálási szokás, amin változtatni kell, az a: „csak egy harapás szindróma". A falat, amit más tányérjáról eszünk meg, a gyerek maradéka, a futtában letört csücsök, sajtdarab pontosan ugyanúgy hizlal, mint a rendes étkezések. Sőt, még inkább. Mert az ebédre elfogyasztott adagot kontrollálni tudjuk, a nasit, nem
Hasonló a helyzet az éjszakai kajálással. Csúnyább nevén zugevéssel. A hidegen, álmosan, állva a frizsider előtt bekapkodott falatok éjjel, amikor éppen csak kiszaladunk vécére, és éppen csak bekapunk egy kocka csokit, hogy könnyebben visszaaludjunk, duplán hízlalnak. Először saját kalóriatartalmuk, másodszor a tartaléklángon működő, csökkent éjszakai anyagcsere miatt.
S ez a probléma átvezet az úgynevezett érzelem vezérelt evésre. Amikor feszültségeinket, stresszes munkánkat, vagy akár unalmunkat akarjuk levezetni, magasabb zsír és kalóriatartalmú ételeket kívánunk meg. Nem véletlenül, ugyanis ilyenkor adrenalin szintünket akarjuk szabályozni.
Ha tehát tényleg elhatároztuk, hogy fogyni fogunk, csak akkor együnk, ha megéhezünk, lassan, és csak addig, amíg jól nem lakunk. Együnk mindig asztal mellett, és az evésre koncentrálva. Ha csak ennyit változtatunk rossz étkezési szokásainkon, garantáltan elindul a fogyásunk
