Fontos a minőségi idő önmagunkkal is

Amikor egyedül vagyunk, nem kell alkalmazkodnunk másokhoz, és ez időnként nagyon pihentető tud lenni, még akkor is, ha alapvetően társaságkedvelő emberek vagyunk. Így az énidő, ha tartalmasan töltjük el, éppen olyan értékes, mint amikor az időnket másokra szenteljük.

Legyen szó néhány óráról vagy akár egy egész hétvégéről, az énidő során módunk van pozitív energiákkal feltöltődni, hogy utána boldogabban és kiegyensúlyozottabban térjünk vissza a hétköznapi feladatainkhoz.

Pál Ferenc katolikus pap és nagyszerű mentálhigiénés szakember pszichodrámacsoportokat vezet, előadásokat tart, és mindemellett végzi a mindennapi lelkipásztori szolgálatát. Hetente egy alkalommal azonban „eltűnik a világ szeme elől”, amit ő „embermentes napnak” nevez.

Ahhoz ugyanis, hogy valaki hét napból hatot teljes erejével az emberek megsegítésének tudjon szentelni, szüksége van minimum egy „embermentes napra” ahhoz, hogy jól legyen, hogy adni tudjon.

A fáradtság szintjei

Képzeljünk el egy anyukát, aki minden reggel elkészíti a reggelit három csemetéjének, elindítja őket az iskolába, kivasalja a férje ingjét, majd maga is munkába indul. Hétvégén mosás, főzés, takarítás, leckét átnézni a gyerekekkel, de azért valami szabadidős programot sem árt szervezni nekik.

Hosszú távon ez még akkor is nagyon kimerítő, ha a férj vagy a nagyszülők is kiveszik a részüket a mindennapi feladatok elvégzéséből. Egy család életét jól menedzselni életünk egyik legnagyobb projektje, amiben könnyen ki lehet égni, még akkor is, ha örömet, boldogságot ad.

Saundra Dalton-Smith amerikai orvos-kutató The Sacred Rest (Szent pihenés) című, 2017-es könyvében a fáradtság különböző szintjeit írja le. A mentális és fizikai fáradtság jeleit talán könnyen felismerjük, de például az érzelmi, érzékszervi vagy a kreatív fáradtságot már nehezebb beazonosítanunk.

Pedig ha hosszú távon visszaélünk testi, lelki és szellemi kapacitásunkkal, annak bizony komoly következményei lehetnek.

Különösen igaz ez olyan helyzetekben, amikor a világ számos kihívással szembesít bennünket, mint például a pandémia vagy a szomszédos országban dúló háború, a bizonytalan gazdasági helyzet. Képesnek kell lennünk arra, hogy továbbra is megszerezzük azt a lelki muníciót, ami továbbsegíthet bennünket ezekben a nehéz időkben.

Az énidő ebben az értelemben nemcsak azért fontos, hogy megelőzzük a kiégést, hanem lehetőséget teremt számunkra, hogy újra és újra megtaláljuk a gyorsan változó és bizonytalan világban azokat a támpontokat saját magunkban, amik hozzásegítenek a túléléshez.

Borítókép: unsplash.com