Az eredményeiket az Evolution and Human Behavior folyóiratban publikálták. Ez volt az első olyan vizsgálat, amelyben valós, élő személyek arcának vonzó voltát mérhették fel, és nem fotókat vagy számítógép által generált arcokat osztályoztak.
A kutatás során 682 ausztrál résztvevő villámrandijának (összesen 2285 egyedi 3-3 perces találkozó) kiértékelését végezték el. Az egyes villámrandikat követően a résztvevőknek nyilatkozniuk kellett, mennyire találták vonzónak a másik fél arcát, mennyire tűnt az illető kedvesnek és megértőnek.
Az eredmények elemzése után a kutatók arra jutottak, hogy a vonzónak tűnő arcok geometriájukban átlagosnak mondhatók voltak, s az emberek saját arcukhoz hasonlókat tartották szebbnek. Mivel a kutatásban többféle etnikumba tartozó ember vett részt, az is kiderült, hogy a villámrandik során az egyes emberek saját etnikumuk tagjait látták vonzóbbnak.
„Érdekes módon azok, akik arca egymáshoz jobban hasonlított, kedvesebbnek is tartották egymást, függetlenül attól, milyen etnikumhoz tartoztak” – mondta Amy Zhao, a kutatás vezetője. „A kutatásuk azt sugallja, hogy a mienkhez hasonló arc valamiféle rokoni érzéssel jár, ezért az emberek megnyugtatónak, ismerősnek és velük összetartozónak érzik ezeket.”
A kutatók szerint a vizsgálatuk arra is rávilágít, hogy a fotók alapján kiértékelt arcok nem nyújthatnak elég információt arról, miért is találunk valakit vonzónak.
Borítókép: elements.envato.com